Könyvtárosok könyves blogja

Megértem a gyűjtőket, én magam is az vagyok. Persze nem olyan megszállott, mint a regény főszereplője. Az ő gyűjtőszenvedélye kiterjed mindenre. Kidobott újságok, naplók, műfogsorok, fűzők… A fésűjében talált hajszálakat feldátumozott borítékokban tárolja, az elkapott csótányokat is szépen rendszerezi, a lakása néhány szűk folyosóra zsugorodott a felhalmozott szeméttől.

Ő Alfred Tähweig, a jó családból származó eltévelyedett. (Beszélő név – Tähweig = tévelyg – csakúgy, mint a többi szereplő neve: Voss, Jägh, Kajahn, és a kedvencem Tschatalow-Schierbolt). Alfred energikus anyja nem tud mit kezdeni a szöszmötölős gyerekkel. A gyűjtési mánia korán kezdődik, a gyermekkor egyetlen felhőtlenül boldog időszakában, amit a bombázások miatt Alfred rokonainál tölt. A szenvedély egyre inkább elhatalmasodik rajta, nem fejezi be tanulmányait, nem dolgozik, évtizedeken keresztül csak gyűjtöget, és megszerezett zsákmányát mindenféle pincékben tárolja. Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Az elvetemült szomszéd megerőszakolja és brutálisan meggyilkolja a 14 éves Susie-t. Ezt mind tudjuk (mi, olvasók) már a regény legelején. Éppen ezért nem krimi, amit a kezünkbe veszünk, hiszen nem rágjuk le a tíz körmünket az izgalomtól, hogy a könyv végére kiderüljön, ki a gyilkos. Tudjuk.

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Houellebecq a mára már kultikus regénnyé vált Elemi részecskékkel magasra helyezte a lécet. A nálunk legutóbb megjelent művében sem okoz csalódást rajongóinak, akikhez, be kell valljam, én is tartozom. Nagyon sok jó könyv forog a világban, de szerény véleményem szerint Houellebecq azon szerzők egyike, aki nem pusztán jó, hanem egész egyszerűen zseniális.

Az Egy sziget lehetőségének főhőse egy kiégett, de sikeres komikus, aki hihetetlen cinizmusával és semmit nem tisztelő, tabudöntögető humorával keresi kenyerét. Kapunk itt társadalomkritikát jócskán és nagyszerű korrajzot, igazi szókimondó, megalkuvást nem ismerő stílusban. A jelennel egy időben a nem túl boldog jövőbe is betekinthetünk, ahol hősünk klónozott utódai is élik társaiktól elszigetelt, egyhangú életüket. Na meg ott vannak a mai emberek leszármazottai, azok, akik nem részesedhettek abban a szerencsében, hogy a biotechnológia által bekerülhessenek a kiválasztott elitbe. Ők teljesen elvadulva, csupaszon, csordákba verődve tengetik szánalmas napjaikat. Szóval a szokásos optimizmus… Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Vajon az “Ajtó” mint fogalom milyen jelentést hordoz?

Általános funkciójának megfelelően két teret választ el?

Esetleg valamiféle titokra nyit rá?

Vagy netán mélyebb jelentéssel bír? Társadalmi, lélektani vagy két (esetleg több) személy közötti viszonyt ábrázoló ajtóról van szó?

Szabó Magda regényében számos értelmezéssel találkozunk. Két főhős viszonya, akik az évek során a személytelenségtől, majdhogynem közönytől eljutnak egy sokkal személyesebb régióba, lényegében anya-lánya kapcsolatig. Kettejük közt az “ajtó” az egymás felé nyitást, az elfogadást, sőt az egymásba vetett bizalmat jelképezi.

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Lehet, hogy morbidnak tűnik, de szeretek temetőkben sétálni, olvasgatni a régi sírfeliratokat. Néha egész történetet kerekítek belőlük. Persze ezek az én történeteim, egyáltalán nem biztos, hogy van bármi közük a valósághoz.

Egyszer egy gödöllői temetőben láttam egy sírkövet – a szülők, és két fiuk van eltemetve ott. A fiúk a harmincas évek végén születtek. Az egyik meghalt 1945-ben. Talán egy bombázásban. A másik fiú és az apa 1956-ban. Talán a harcokban. Az anya a nyolcvanas évek végéig élt. Talán egész életében gyászolta őket. Talán így történt, talán máshogy.

Valahogy így vagyok a Bélyeggyűjtemény című kötetben olvasható írásokkal is. A sírfeliratoknál alig hosszabb szövegek mögött egész életek bújnak meg. Olykor mindennapi, máskor rendkívüli sorsok. Letehetetlen könyv, mégis le kell tenni időnként, hogy végiggondolhassuk a történeteket.

Békés Pál: Bélyeggyűjtemény (Osiris Kiadó – Élet és Irodalom, 1999)

A FSZEK-ben kölcsönözhető

A Da Vinci-kód megjelenése óta érezhetően megnőtt a kereslet a történelmi környezetbe helyezett krimik, összeesküvés elméleteket taglaló regények iránt. Nincs nekem ezzel semmi bajom, nem tartozom azok közé, akik szerint Brown könyve érdemtelenül vált volna ilyen sikeressé. Azt gondolom, a Da Vinci-kód az, ami; egy igen jól megírt bestseller. Nem igazán értem azokat az indulatokat, amiket kavart, hiszen ehhez előbb komolyan kellett venni a benne leírtakat, ami azért szerintem igen érdekes mutatvány… Hogy jön ez ide? Nos, amikor ezt a könyvet olvastam, végig olyan érzésem volt, mintha valami Umberto Eco light kiadással lenne dolgom. Szóval, ha valaki igazi irodalmi élményre vágyik, de nem idegen tőle a krimik, történelmi konspirációk világa, semmiképpen ne hagyja ki a fenti könyveket!

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Egy nép, egy sors, egy vallás, egy kultúra, több ezer éven átívelő történelem. Címszavakban így lehet jellemezni a zsidóságot. Mi az a kapocs, ami összetart egy – a világ számtalan pontjára szóródott – népet?
Miért lettek ők üldözöttek bárhol, bármikor fordultak meg a történelem során? Mi alkotja azt a szellemi, kulturális értéket, ami miatt sokan tiszteljük Őket?
Fenti kérdésekre számos könyvben választ nyerhetünk. A zsidóság élete mindig foglalkoztatta az irodalmárokat.

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Miért érdemes a XIX. és a XX. század fordulóján élt arisztokraták önéletrajzi írásait olvasni?

Mert hitelesebb, mint bármelyik iskolai tankönyv! Az önmaguk által megélt események, élmények visszaidézése teszi igazán hitelessé ezeket az írásokat. (Persze nem nélkülöznek némi szubjektivitást.)

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

A dél-szláv íróknak pedig nem kellett messzire menniük ezért a magán-pokolért. Perišić novelláskötete a horvát kilencvenes évek világába kalauzol minket, a háborúval és azzal, ami utána következett. Nem könnyű olvasmány. Számomra talán azért is volt annyira megrázó, mivel kortársaim történetei elevenednek meg ezeken a lapokon, csakhogy amíg mi a felnőtté válás szokásos kis nyűgeivel, örömeivel voltunk elfoglalva, pár száz kilométerre tőlünk fegyverek ropogtak. Ennek ellenére mégis ismerős szituációk, hozzánk hasonló alakok küzdenek itt az élettel, valljuk be, nem sok sikerrel. Perišić kötete nem pusztán a háborúról szól, de annak tapasztalata megkerülhetetlen módon ott van összes szereplőjében, történeteikben, kimondva, kimondatlanul.

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Amerika újfent megfejtette az európai történelem egyik nagy talányát: hogyan vált egy nép apraja-nagyja nácivá? Miért is nem ismerte fel cselekedeteinek következményeit? Miért nem fordult a – természetesen azonosított – diktátor ellen?

A megoldás receptje egyszerű: végy egy karizmatikus személyiséget (jelen esetben egy történelemtanárt), tegyél hozzá három jelszót (A fegyelem erő! A közösség erő! A cselekvés erő!), keverd össze alaposan egy jó képességű , ámde átlagosan laza végzős gimnazista osztály diákjaival, fűszerezd némi érdeklődéssel, és három nap alatt bevetésre kész a vadonatúj Hitler Jugend.

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »