Könyvtárosok könyves blogja

A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni. (G. Marx)

Archive for december, 2008

A skandináv irodalom méltán válik egyre ismertebbé és elismertebbé kis hazánkban. A norvég Kjell Askildsen mégsem tartozik a túlzottan divatos szerzők közé (legalábbis ennek a kötetnek a kölcsönzési adatai sajnos ezt mutatják), noha ez a novellagyűjteménye igazi irodalmi különlegesség. Nagyszerűsége talán leginkább abban áll, hogy milyen kis terjedelemben, akár egy-egy rettenetesen erőteljes mondattal képes megteremteni történeteinek többnyire igen komor, de mégis lenyűgöző atmoszféráját. A könyv egy összefüggő novellafüzérrel indul, Thomas F. utolsó feljegyzései a nagyközönség számára címmel. A tíz rövid írás kevesebb mint harminc oldalon az öregségről mesél nekünk, de úgy, hogy annál mélyebb, igazabb kép megfestésére sok, egyébként tehetséges írónak tán egy nagyregény oldalai sem lennének elegendőek. Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Ez a könyv nehéz olvasmány. Tizenhét elbeszélést tartalmaz, melyek történetei az átlagos olvasó számára érdektelenek, unalmasak.
Az első egy Kyoto városában, a Kamo folyóban vadászó madárról szól. A másodikban egy, az ókori perzsa birodalomban játszódó történetet, valamint az események bibliai feldolgozását 1470-ben Itáliában megfestő Botticelli életét ismerhetjük meg. A harmadik elbeszélés ismét Japánban játszódik, és egy Buddha szobor restaurálását idézi fel. A negyedik színhelye Velence, és egy Krisztust ábrázoló festmény mágikus hatását mutatja be. Nem folytatom a felsorolást, legyen elég annyi, hogy többnyire műalkotásokról, s azok emberre gyakorolt hatásáról szóló, tematikailag és szereplők szintjén látszólag össze nem függő történetekkel találkozhatunk.
A befogadást tovább nehezíti Krasznahorkai stílusa. Mondatai nagyon hosszúak, gyakran többoldalasak(!). A Tarr Béla filmjeiből ismerős „lassúság, vontatottság” itt az események aprólékosan részletező leírásában jelentkezik. Hosszú oldalakon keresztül olvashatunk például egy japán színpadi maszk kifaragásáról, vagy az orosz ikonfestészet rejtelmeiről. Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Előre szólok, hogy az egyik kedvenc könyvemről lesz szó, ne várjanak kritikát! Robert Nye regénye a jól ismert Faust történetet dolgozza fel: Faust szerződést köt az ördöggel, eladja neki a lelkét, ha huszonnégy éven át minden kívánságát teljesíti. Mikor a regény kezdődik már az utolsó évben járunk, és épp ez a bökkenő. Faustnak esze ágában sincs megválni a lelkétől. Famulusának, Wagner Kristófnak, feljegyzéseiből bontakozik ki a történet. Faustnak két lehetősége van, hogy kibújjon a megállapodás alól: meg kell gyónnia a pápának, vagy meg kell ölnie őt (ezzel meghosszabbítva a szerződést). A nagy mágus (khm) és társnője Szép (khm, khm) Heléna elindulnak hát Rómába, hogy megmentsék Faust lelkét…

Nye regényében kiválóan megfér egymással teológiai vita és alpári tréfa, történeti eszmefuttatás és pornográfia. Olyan kérdéseket boncolgat, hihetetlenül szórakoztatóan, mint szabad akarat ill. eleve elrendelt sors, mítosz és valóság, tény és fikció.

Tovább után két részlet kedvcsinálónak. Föl Rómába!

Robert Nye: Faust (Európa Kiadó, 1998)

A FSZEK-ben kölcsönözhető

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Adva van egy belevaló szegedi leányzó, aki egy csúnya szerelmi csalódás után úgy dönt, hogy új életet akar kezdeni. Minél messzebb, annál jobb… Szerencsésen kiköt egy tengerentúli luxushajó fedélzetén, persze nem nyaralni, hanem dolgozni, tapasztalatokat szerezni, barátokat gyűjteni, világot látni. Kijut neki aztán jóból-rosszból és persze összetört kis szíve is begyógyul, új szerelem szövődik.

A könnyed kis mű olvasása közben teljesen olyan érzésem volt, mintha a barátnőm leveleit olvasgatnám, aki hétről hétre beszámol nekem arról, mi történik vele a messzi idegenben, milyen kétségek között vergődik, kik a barátai, az ellenségei és (hát a legfontosabb!) milyen pasik dongják körük. A számomra valószínűtlenül messzi városok neveit olvasva (pl. Miami) elgondolkodtam, vajon képes lennék végigcsinálni mindazt, amin ez a lány végigment. Lenne hozzá bátorságom? Azt gondolom, nem. Tisztelem és becsülöm azokat, akik ilyen kalandra vállalkoznak. Meg persze irigylem is. Hiszen az élményeket senki nem veheti el tőlük!

Könnyű, nyári, strandolós olvasmány egy „közülünk való” lány tollából.

Bácskai Judit: Hogyan éltem túl a Karib-tengert? Ulpius-ház, 2005.

A FSZEK könyvtáraiban kölcsönözhető

Sokat ígér, ha egy olyan ember visszaemlékezéseit olvashatjuk, akinek édesapja Sztálin tolmácsaként, Molotov tikárságán dolgozott, és akinek gyermekkora, felnőtté válása a szovjet diplomáciai élet sűrűjében telt. Hát még ha a kortárs orosz próza egyik kiemelkedő alakjáról van szó. Viktor Jerofejev csodálatos könyvet írt a szovjet világról, irodalomról, az orosz lélekről, Sztálin mai napig tartó kultuszáról és leginkább apja alakjáról. „Végül is megöltem az apámat”, hangzik a mű első mondata, noha nem szó szerinti, „csak” egy politikai értelemben vett gyilkossággal van dolgunk.

A könyv borítójáról egy sármos, egyenes tekintetű férfi néz ránk, nyakában gyermekével. A regény lapjain fokozatosan rajzolódik ki előttünk ennek a férfinak a története, akinek gyermeki szeretettel felvázolt alakja semmiben nem emlékeztet minket arra, aki valójában volt, szovjet diplomatára, a párt és a kommunista eszme feltétlen hívére. Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Szívesen belenéznék egyszer Cserna-Szabó András fejébe, hátha kiderülne, honnan veszi ezt a sok ötletet és figurát. Ahogy elkezdtem olvasni a laza szövésű regényt rögtön vigyorra húzódott a szám és végig úgy is maradt. Cserna-Szabó még akkor is mulatságos, amikor valami szomorú vagy egyenesen borzalmas dologról ír. A regény szereplői egy meghatározatlan kisvárosban (belső városban) élnek, halnak, szeretnek, gyűlölnek, mindannyian a maguk módján keresik a boldogságot, és e közben folyton groteszk és fantasztikus helyzetekbe kerülnek. Olyan felejthetetlen alakokat teremt, mint a legyekkel szexelő Vilmos úr, vagy a végtagjait elveszítő Hullám Rodrigo, aki vaginális átjárót fest a túlvilágra, vagy a városka különleges szobrait alkotó Borgida Frigyes, és még sokan mások. (A szobroknak egyébként kitüntett szerepük van a történetben.)

Nem is húzom tovább ezt a bejegyzést. Menjenek olvasni! Cserna-Szabót mindenkinek! (A korábbi kötetei is nagyszerűek!)

Cserna-Szabó András: Puszibolt (Magvető, 2008)

A FSZEK könyvtáraiban kölcsönözhető.

Tovább után kedvcsináló részlet. Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Krimit olvasni jó. Egy időben számlálatlanul faltam is őket, de később, mivel az olvasásra szánható időm tetemesen megfogyatkozott, mindig némi lelkiismeretfurdalást éreztem, ha (mégoly igényes) ponyvára pazaroltam azt. Ezért szoktam rá azokra a könyvekre, amelyeket bátran kategorizálhatunk valódi szépirodalomként (ha elég sznobok vagyunk és pont ehhez van kedvünk), de megkapunk tőlük mindent, amit egy vérbeli detektívregénytől elvárunk. Micsoda álszent képmutatás! Nem tagadom, de azért néha bejön. A következő két könyvben az a közös, hogy a tudomány világába is bepillantást nyerhetünk általuk.

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Mivé torzul a lélek, ha kora gyermekkorától kezdve egy mágikus játék, a sakk varázsolja el, ebbe menekül az őt fenyegető világ elől? Magától értetődik, hogy élete is végeérhetetlen sakkjátszmává alakul, melyben egyetlen feladatra kell össszpontosítani, a védelemre, a végzetes matt elkerülésére. Környezete sakktábla, a vele kontaktusba kerülők pedig figurák a játékban. De inkább az a kérdés: mi történik vele, ha megfoszatik szenvedélyétől, ami már az életét fenyegeti? A szenvedélybetegek megvonási tüneteit ő is megéli, de “le tud-e szokni”, fel tud-e állni töretlen gerinccel és ép elmével az asztaltól?

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Minden nő álma lehet az a férfiú, aki vállalja, hogy olvassa és kedveli a Joanne Fluke tolla alól kikerülő Hannah Swensen történeteket. Ugyanis ezek krimik (méghozzá jók) és! süteményreceptek. Ha játszani akarnék a szavakkal, mondhatnám: gyilkossági receptek, de ez így nem igaz. A csinos hősnő reggelente bekeveri az aznapra rendelt aprósütik tésztáját, és fennmaradó szabadidejében vagy hullákat talál, vagy nyomozásba kezd húga közreműködésével.

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Szeretem a temetőket (erről már szó esett egy korábbi írásban), ezért aztán különösen nagy kedvvel fogtam bele Akunyin új könyvébe – és nem is kellet csalódnom. Borisz Akunyin Magyarországon az Eraszt Fandorin történetekkel lett ismert és népszerű, de talán még olvasói közül sem tudja mindenki, hogy az Akunyin írói név, és Grigorij Cshartisvili grúz származású sinológus alteregója. A japán akunin szó jelentése gonosztevő, gazember ill. cselszövő, intrikus, de a név rímel az anarchista Bakunyinra is. Szóval szép posztmodern kavarás van itt! (Az Akunyin-jelenségről itt olvashatnak bővebben.)

Jelen kötet hat esszét (Cshartisvili) és hat novellát (Akunyin) tartalmaz. Cshartisvili (vagy Akunyin – a francba! – a szerző) hat, számára fontos temetőt mutat be az esszékben – Moszkva, London, Párizs, Yokohama, New York és Jeruzsálem egy-egy sírkertjének meglátogatása ad apropót a halálról való töprengésre. A novellák – leginkább gótikus kísértethistóriák – az esszékre épülnek. A szépíró és a filológus szövegei egymásra utalnak, kiegészítik, magyarázzák egymást, és a könyv végére kiderül, mit is gondol szerzőnk a halálról.

Találkozunk orosz rendőrrel, aki a jobbágyait halálra kínzó Szalticsiha szellemével randevúzik, a vámpírrá lett Marx Károllyal, egy nagystílű irodalmi sírrablóval, aki Oscar Wilde örök nyugalmát zavarja meg, és magával a nagy Eraszt Fandorinnal is.

Szórakoztató és egyben elgondolkodtató szövegeket kapunk, ha kézbe vesszük a José Guadalupe Posada mexikói művész grafikáival díszített kötetet. Mindenképpen érdemes!

És ha kedvük támad egy múltidéző sétára, menjenek el a Kerepesi temetőbe!

Borisz Akunyin – Grigorij Cshartisvili: Temetői történetek (Európa, 2008)

A FSZEK könyvtáraiban kölcsönözhető

Tovább után két részlet kedvcsinálónak. Nah végre! Ez tényleg érdekel… »