Szelíd motorosok Afrikában – Ewan McGregor – Charley Boorman: A hosszabb úton Afrikába John O’ Groatstól Fokvárosig
Ki ne álmodozott volna arról, hogy körbe járja a világot? Az álmot két brit jó barát 2004-ben egyszer már valóra váltotta, méghozzá motorkerékpárral. Az erről szóló jelentés magyar nyelven 2005-ben látott napvilágot A hosszabb úton címmel.
Ewan és Charley a vállalkozás sikere után újabb expedícióra, ezúttal Afrika átszelésére indult Nagy-Britannia északi csücskéből Afrika legdélebbi pontjáig családot hátrahagyva és természetesen két keréken száguldozva. A csapathoz tartozott még a minimális kiszolgáló személyzet (szerelő, orvos, operatőr), egy harmadik motor és két terepjáró is. A két BMW nyergében ülő úr minden műszaki eszközzel el volt látva, ami egy eredményes kontinens átszeléshez szükséges, de a kihívás így is óriási volt. Mint a könyv függelékéből kiderül, 23258 km-t tettek meg 2007. máj. 12-től aug. 4-ig, aszfalton, finom- és durva szórt kövön, puha- és kemény homokon, sáros és mocsaras utakon, hatalmas gödröket, kátyúkat kerülgetve 5-45 °C-os hőmérséklet mellett, tűző napon és korom sötétben is. Napi 10-12 órát motorozni a fenti körülmények között igazán szép feladat, vagyis extrém sport a javából! Ha csak a terepmotorozás különleges éghajlati viszonyok mellett lenne a könyv témája, már ezzel is el lehetne adni, hiszen a tévécsatornák közül akad egy olyan, amelyik csak ezekkel a sportokkal foglalkozik. Nah végre! Ez tényleg érdekel… »
Magányos hős és az „igazság bajnoka”, de nem Don Quijote, és nem is Bud Spencer… 30-as éveiben járó, erős testalkatú, de szelíd ember, amíg fel nem bosszantják. Látszólag nem érdekli semmi, sodródik az eseményekkel, míg ki nem alakul a végső cél: megtalálni a bűnöst/bűnösöket.
Gyermekkorában valószínűleg mindenki régész szeretett volna lenni. Természetesen én is. Ám amikor elmagyarázták, hogy egy régész munkája nem áll másból, minthogy gödrök mellett fekszik sárban és piszokban, kis ecsetekkel próbál miniatűr csontdarabokat kiásni a földből, és mielőtt napszúrást kapna ezeket gondosan lerajzolja, osztályozza, becsomagolja, raktározza, akkor valahogy elment a kedvem tőle. (Inkább választottam a biztonságos könyvtári munkát…) A múlt titkai azonban nem hagyják a kutató kedvű embert nyugodni. Olvas, múmiákat néz a múzeumokban, és mindenféle olyan helyre ellátogat, ahol a történelemnek egy hiteles darabkájával találkozhat. 
Parsons, eddig megjelent regényei a ma családjáról, annak változásáról, a családban betöltött régi és új szerepekről, generációk különféle látásmódjáról szóltak.
Túlzás nélkül mondhatom, hogy imádom a regényes, elbeszélős, humoros útikönyveket. Egy jó író tollából pláne. Bár szerzőnk saját bevallása szerint nem szeret kimozdulni otthonából, akkor hogyan lehetséges az, hogy mégis útikönyvet írt? Vegyük a meghatározás nem „klasszikus” jelentését. Egy sikeres írót sok helyre meghívnak a világban, hogy távolabbi helyeken is legyen lehetősége népszerűsíteni műveit. Vagyis folyton utazik. És hát történnek vele dolgok itt is, ott is. Miért ne vethetné ezeket is papírra, átszőve egyúttal némi útleírással, személyes élményekkel, humoros esetekkel, gasztronómiai megfigyelésekkel, esetleg saját családjával kapcsolatos történetekkel…? 
