Szubjektív vélemény egy regényről – Böszörményi Zoltán: Az éj puha teste
„Ne fogjon senki könnyelműen /A húrok pengetésihez!” Petőfi sorai jutnak a gyanútlan olvasó eszébe, amikor ezt a testes könyvet már elolvasta. A szerző honlapja szerint – vállalkozó, nem hivatásos író, ami persze nem lenne baj, de cselekményvezetése, stílusa idegborzoló. Célja szerint több cselekményszálon futó nagyregényre vállalkozott, de ez az eredmény – szerintem – kudarc. Remélem, mások is hozzászólnak – a mű elolvasása után. Először iróniára, esetleg persziflázsra gondoltam, de szerzőnk mindent komolyan vesz.
A regényt elkezdvén olvasni nem tudjuk, hol járunk, a szereplők nevei „kimódoltak” (Zénó, Tamás, Melánia, Vanda, Krisztina, Pál, Hugó, Nina és még sorolhatnám). Csak következtethetünk arra, hol és mikor játszódik a történet, ezzel nyilván a mű egyetemes érvényét kívánja erősíteni az író. Nah végre! Ez tényleg érdekel… »
Zoltán Gábor méltatlanul keveset olvasott és emlegetett szerző, pedig nagyon jól ír, főleg párbeszédet. A szövegei hihetetlenül pontosak, szereplőit sokszor leginkább az általuk használt nyelv jellemzi, az írások lendülete, húzása egy pillanatra sem hagyja lankadni a figyelmet. Két novelláskötet (Vásárlók könyve, 1997, ill. Erények könyve 1999) után jelentkezett első regényével (Szőlőt venni, 2001). Egy interjúban elmondta, hogy a visszhangtalanság miatt már az írás abbahagyását fontolgatta, szerencsére meggondolta magát. 