Joanne Harris műveit eddig is élvezettel forgattam. Biztos voltam benne, hogy nem fogok csalódni, cselekményes, izgalmas, romantikus történetekkel találkoztam. És azután elolvastam az Urak és játékosok c. könyvét, amelyben az írónő új arcát ismertem meg. Az eddigiektől eltérő, másfajta logikára épülő, valódi, vérbeli krimi. Pszichológiai feszültséget keltő, drámai, szenvedéllyel teli és félelemkeltő a sztori. A végkifejletig nem derül fény a gyilkos kilétére, hiába törtem a fejem, ki lehet az, nem jöttem rá. A lelepleződéskor szinte sokkot kaptam. Óriási csavar áll be a történetbe, amikor napvilágra kerül a kulcsfigura alakja.
A St. Oswald fiúgimnáziumban játszódó történetben két személy beszéli el, jeleníti meg a cselekményeket, melyekben van bőven részünk. Egyikük Roy Straitley tanár, míg a másikuk kilétét a regény végéig homály fedi. Két nézőpontot ismerünk meg, mintha egy sakkjátszma résztvevői lennénk. Egy korai sérelem, a mélyből feltörő gyűlölet, a gyermekkorból eredő harag a mozgatórugója mindennek. Joanne Harris nem törekszik a boldog végkifejletre. A nagyszerűen megrajzolt, remek karakterek, a cselekmény rejtélyessége, az állandó feszültség által tökéletes bűnügyi történetet ismerünk meg, mindezt helyenként némi irónia színesíti.
