Rudyard Kipling: KIM az ördöngös
Sári Júlia új műfordításában olvastam el a regényt, mely Szerb Antal szerint Kipling legjobb regénye. Sári László utószavában olvashatunk azokról a körülményekről miért kapta meg a Nobel-díjat.
Sokunknak Kipling neve összeforrt A dzsungel könyve c. regényével. A Kim viszont egy új világot tárt fel, amely bevezet India szellemiségébe. Megismertet olyan körülményekkel és emberekkel, akik különböző rangúak és foglalkozásúak. Tiszteletben tartja a természetet, amely a képi világával segít megérteni az élet titkait.
Számomra az egyik legfontosabb gondolat, hogy minden ember képes lehet megváltozni, jobbá lenni, még az is, aki úgy gondolta magáról, hogy nem.
Erre legjobb példa Mahbub Ali, aki megkapja azt a kérdést, hogy miért nem követi az Utat, amely a Világ Kis Barátjának az útja. Az első gondolata persze az hogy dühvel, vagy verekedéssel kellene reagálnia a hozzáintézett kérdésre, de mégis képes humorral közelíteni a válasz megadásához.
Az ő saját, “lovakhoz” kötődő nyelvén fogalmazza meg, hogy képes lesz erre.
“-Majd követem, de csak lassan. Egyszerre csak egyik lábamat emelem, ahogy a sánta ló az umballai ugratópályán. Talán így is eljutok egyszer a Paradicsomba. Ezen munkálkodom…”
A regény első angol nyelvű kiadását, az író apja, John Lockwood Kipling illusztrálta 1901-ben, az ő munkái láthatók ebben az új magyar kiadásban is.
Kipling 1865-ben született Bombayben, így gyermekkorában megismerte a bennszülöttek nyelvét, szokásait, elragadta ez a világ. Metodista lelkész apja egy bombayi képzőművészeti iskola tanára, anyja Baldwin angol miniszterelnök nagynénje volt. Szülei hatéves korában Angliába küldték tanulni. Előbb nevelőszülőknél nevelkedett, majd a Westard Ho-beli katonai kollégiumban tanult. Rossz látása miatt azonban nem léphetett katonai pályára. Kollégiumi élményeit Stalky és Tsa (1899) című regényében örökítette meg.
1882-ben visszatért Indiába, ahol újságíróként dolgozott. Itt jelentek meg első novellái és versei. 1889-ben Kipling Angliában telepedett le, ahol írásaival hatalmas sikert aratott. Igazán elismert költővé a Barrack-Room Ballads (Kaszárnyaballadák) című kötetével vált, mely 1892-ben jelent meg. A kötetben hagyományos modorban írt balladák és humoros, cockney-tájszólásban, katona-argóban megszólaló versek találhatók. Ugyanebben az évben megnősült, majd amerikai felesége vermonti birtokára költöztek. Az Amerikában töltött évek alatt írta A dzsungel könyvét (1894), és A dzsungel könyve második részét (1895), melyekben Kipling kivételes írói képességgel személyesíti meg a természetet, és szinte emberi egyéniséggel ruházza fel a dzsungel vadállatait. A farkasok fölnevelte Maugli történetével Kipling azt tanítja, hogy az élet állandó küzdelem, amelyben a gyengébb áldozatul esik az erősebbnek, a dzsungel kegyetlen törvényéből azonban nem hiányzik a méltányosság és a szolidaritás sem. Amerikában nem érezte jól magát, ezért 1896-ban visszatért Angliába. 1899-ben Dél-Afrikában dolgozott haditudósítóként, és lelkes beszámolókat írt a búr háborúról.
1907-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Az első világháborúban ismét lelkes haditudósításokat írt, majd miután fiát elvesztette a háborúban, regényben dolgozta fel fia alakulatának történetét.
1935. január 18-án halt meg Londonban. Önéletrajza, a Something of myself (Valamit magamról) halála után, 1937-ben jelent meg.
A vallások és azok tisztelete, a nyugat és kelet kapcsolata, a brit titkosszolgálat tevékenysége is benne van a műben. Persze ezt nem lehet egy mondattal leírni, el kell olvasni.
Jó kalandozást kívánok Kim és a tibeti láma útitársaként India folyói, hegyei és városai között!
A FSZEK könyvtáraiban kölcsönözhető
Valószínű, bele se kezdek ebbe a csaknem ezer oldalas monstrumba, ha nem tetszett volna annyira Az ötödik gyerek. A fülszöveg szerint a Nobel-díjas írónő főműve, a huszadik század egyik legfontosabb regénye. Hát lássuk!
Konfabuláció – ez lesz a címe Kenneth Marchal Toomey visszaemlékezéseinek. „… a szó a pszichiátriában azt a folyamatot jelöli, amikor a szétzilált emlékezetben megjelenő hézagokat képzelet alkotta, de igaznak vélt felidézett élményekkel helyettesítjük.” De ez csak a regény végén derül ki, a 959. oldalon. Mire idáig eljutunk, végig kísérhetjük a sikeres, de középszerű írót hosszú élete állomásain. Az emlékek sora az első világháborús Londonban indul, ahol az ifjú Ken irodalmi és szerelmi próbálkozásainak leszünk tanúi. Ken képtelen összeegyeztetni homoszexualitását katolikus hitével, megválik az egyháztól, de ez életre szóló vívódással jár majd. Félig-meddig önkéntes száműzetésbe vonul. Bekerül a párizsi művészvilágba, Joyce, Hemingway és Ezra Pound társaságába. Toomey valahogy mindig ott van, ahol történik valami. Megismeri a Brit Birodalom világát Malajziában, még mielőtt az felbomlik, onnan – Ausztrálián át – a szesztilalomtól sújtott New Yorkba kerül. Épp akkor él Olaszországban, amikor a feketeingesek hatalomra kerülnek. Ausztriában van az Anschluss idején, ahol a nácik internálják, és csak egy kis hazaárulás révén szabadulhat, amiért a háború után büntetésből őt bízzák meg a koncentrációs táborok borzalmainak megírásával. Az ötvenes évekre nemzetközi hírességgé válik, Hollywoodban dolgozik, tévészerepléseket vállal, a hatvanas években belekeveredik Fekete-Afrika felszabadító háborúiba. 
Lovaggá ütötték Terry Pratchettet a Korongvilág regények szerzőjét. Terence David John Pratchett angol fantasy és sci-fi szerző 1948-ban született Beaconsfieldben. Állítása szerint művelségét a helyi közkönyvtárnak köszönheti, egyik kedvenc hőse is könyvtáros. (!) A Korongvilág sorozatot 1983-ban kezdte publikálni, és mára több mint negyven részesre duzzadt. Ezek a gyakran humoros, szatirikus regények világunk allagóriájaként olvashatók, mint egyfajta párhuzamos univerzum történései. Regényeiből több színházi és filmes adaptáció készült, karektereit számítógépes játékokhoz használták. A Korongvilágon kívül írt sience fictiont, tudományos munkákat, lelkes résztvevője az orángutánok védelmét szolgáló kampányoknak és saját csillagvizsgálót épített a ketjében.
Parsons, eddig megjelent regényei a ma családjáról, annak változásáról, a családban betöltött régi és új szerepekről, generációk különféle látásmódjáról szóltak.
