Könyvtárosok könyves blogja » család

Anne B. Ragde – A Neshov trilógia

bagabo — Thu, 23 Jul 2009 10:17:23 +0000

Először is köszönet az olvasónak, aki ajánlotta ezt a könyvet, mivel magamtól nem biztos, hogy belevágtam volna. Bizonyára, hozzám hasonlóan nem segít sok olvasónak a mű kiválasztásában, hogy néhány könyvtár a „szerelem” témakörbe utalta a művet. Ezért ezúton is elnézést kérek mindazoktól, akik emiatt nem olvasták eddig a norvég írónő trilógiáját és külön bocsánatkérés azoktól, akik ezért vágtak bele…
A számomra eddig teljesen ismeretlen szerző családregényének központja egy leromló félben lévő farm, ahol Tor Neshov, a legidősebb – ötvenes éveiben járó – fiú, édesanyjával és apjával éli vidámnak egyáltalán nem nevezhető életét. Örömet számára csak disznóinak gondozása okoz. A két másik testvér már elmenekült a családi „fészekből”, Margido, a középső fiú ugyan közel maradt, de lábát évek óta nem tette be a farmra. Temetkezési vállalkozóként dolgozik, amely foglalkozás kapcsán már a könyv elején lehetősége nyílik Ragdenek, hogy nyomasztásból brillírozzon egy kicsit. Ez a későbbiekben sem lesz másképp, el kell ismerni, nagyon jól csinálja. A legfiatalabb testvér, Erlend egészen Dániáig menekült, ahol meghitt kapcsolatban él egy férfival. Homoszexualitását családja és a norvég kispolgári közeg nem tolerálta volna, de ő képes volt a menekülésre, gyökereitől teljességgel elszakadva éli életét, amely a testvérek közül egyedüliként boldogsággal telített.
A trilógia cselekményének tulajdonképpeni kezdete az anya halála, amely újra összehozza a fiúkat a farmon. A fiúkat és még valakit, Torunnt, Tor harmincas éveinek vége felé járó lányát, akinek eddig létezését is homály fedte és aki a távoli Oslóból látogat el soha nem látott nagyanyja halálos ágyához. Ez az utazás nem várt fordulatot hoz életében, egyre közelebb kerül apjához, annak életéhez, ezzel együtt pedig sorsfordító választással találja magát szemben. Visszatérhet-e régi életéhez vagy gyökerestül felrúgva azt, apjával marad és felkészül a farm átvételére? Ez a dilemma végighúzódik az egész regényfolyamon, miként az a kérdés is, hogy az egymástól eltávolodott testvérek képesek lesznek-e elfogadni egymást, felülemelkedni előítéleteiken és legalább megérteni a másikat. Igazi párhuzamos világok ezek, Torunn, a városi, önálló nő, Tor, a gazda, Margido, a mélyen vallásos, egyedülálló férfi és a homoszexuális, nagyvilági, a végletekig kifinomult Erlend. Vajon ez az egymásra találás képessé teszi-e őket arra, hogy megbirkózzanak múltjukkal és azzal a régen őrzött titokkal, amely a Berlini nyárfák végén napvilágra kerül?
Minden adott tehát egy jó kis családregényhez és Ragde a legjobbat hozza ki a műfajból. Bár nincs pörgő történet, a szöveg mégis sodró lendületű, letehetetlen. Minden egyes fordulatnak súlya van, igazi feszültség vibrál a levegőben. És ami talán a legfontosabb, nincsenek előre kiszámítható válaszok azokra a kérdésekre, amelyekkel hőseink, identitásuk, boldogságuk keresése közben szembesülnek. Az egész regényfolyam szerencsére nem helyezhető el valamilyen optimista, pesszimista kimenetel koordináta rendszerében. A szerző tudja, hogy választásaink akkor valódi választások, ha belülről fakadnak és nem valamilyen külső megfelelés mozgatja őket. Talán pont azért olyan jó ez a trilógia, mert Ragde az összes szereplőjével rendkívül empatikus, konfliktusaikat úgy tárja elénk, hogy ő maga közben az állásfoglalás legkisebb jelét is kerüli. A sokszor nyomasztó, komor hangulat ellenére legalább annyira szórakoztató és – nem is oly ritkán – igazán felemelő élményben lehet része annak, aki kezébe veszi ezt a művet.

„A könyv vicces, elgondolkodtató, nőknek és férfiaknak egyaránt szórakoztató olvasmány.”

Anne B. Ragde: Berlini nyárfák (General Press, Budapest, 2007)
Anne B. Ragde: Remeterákok (General Press, Budapest, 2008)
Anne B. Ragde: Pihenni zöldellő mezőkön (General Press, Budapest, 2009)

FSZEK-ben kölcsönözhető

No related posts.

Hasonló Bejegyzések bitosítva a Yet Another Related Posts Plugin segtségével.

Kalandozások nagybátyámmal – Grecsó Krisztián: Tánciskola

Diogenes — Tue, 24 Feb 2009 08:16:26 +0000

A frissen diplomázott Dr. Voith József egy dél-alföldi kisváros lakója csak nagybátyja, Szalma Lajos segítségével tud elhelyezkedni segédfogalmazóként annak lakóhelyén, egy valamivel nagyobb városban. Szegeden járt egyetemre, itt szeretett volna dolgozni, de nem volt álláslehetőség, így maradt a nagybácsi ötlete. Az erős akaratú nagybácsi lesz a fiú mentora, vele küzd meg szinte naponta az önállóságáért. Kevés sikerrel.
Szalma Lajos biológia-testnevelés szakos gimnáziumi tanár szinte mindenkit ismer a városban. Beosztásához képest jóval nagyobb az informális hatalma, nem jó vele ujjat húzni. Hétvégi házában rendezett kábítószeres partijain megfordul a város színe-java. Az ő segítségével ismeri meg a való világot Jocó, mi pedig a Dél-Alföld pontos szociografikus leírását kapjuk az írótól, rácsodálkozva arra, hogy a Rokonok megállapításai a nepotizmusról, most is éppúgy megállják a helyüket, akárcsak Móricz Zsigmond korában.
Ha Szalma Lajos ennyire domináns, akkor mégis, ki itt a főhős? Természetesen a regény mégiscsak Dr. Voith József felnőtté válásának története. Bár mentora úgy viselkedik, mint Lucifer Az ember tragédiájában, az önálló cselekvés lehetősége megadatik Jocónak. Mint oly sok más regényben, itt is a szerelem megnemesítő ereje mutat kiutat az erkölcsi posványból. Jocó főnöknője, Fejérné mozgássérült lánya a szerencsés nyertes. De addig még sok minden történik.
Jocó apja egy mulatság során részegen kis híján megerőszakol egy tizenkét éves cigánylányt. Ennek következtében az apát elbocsátják munkahelyéről. Mindez a romák bosszúja miatt történt, Szalma Lajos tehát szervez egy kis kirándulást néhány kigyúrt markos legény és Jocó társaságában a roma sorra. Míg az akció zajlik, Jocó megtalálja a kislányt, és valóban megteszi, amivel az apját vádolták. A munkanélkülivé vált apa külön költözik az anyától, és egy tanyát vásárol, ahol nekifog a gazdálkodásnak. Jocó és a nagybácsi éppen látogatóban vannak nála, amikor alkoholos befolyásoltság alatt kaszával hátulról fejbe vágja magát, és meghal.
A kalandok során megismerhetjük a békák vonulását, a vasút ellehetetlenülését és egy méhkeréki út alkalmával a feketén dolgozó vendégmunkások sanyarú sorsát.
Jocó szerelmi élete fellendülőben, de a nagybácsi árnya állandóan ott kísért, hiszen a nők, akikkel kapcsolatba kerül, azok Szalma Lajosnak már mind megvoltak. Kivétel Fejér Judit, akinek csak az anyja volt meg. A lány okos, lázadó, ígéretet jelent a jövőre nézve.
Ha valaki kíváncsi arra, hogy él ma a kisvárosi értelmiség, milyen lehetőségei vannak a pályakezdő értelmiségieknek, érdekli a Dél-Alföld vagy csak egy jó könyvet szeretne olvasni, bátran merem ajánlani ezt a regényt.

A könyv kölcsönözhető a FSZEK könyvtáraiban.

No related posts.

Hasonló Bejegyzések bitosítva a Yet Another Related Posts Plugin segtségével.

Esterházy Péter: Semmi művészet

Jack Reacher — Sat, 21 Feb 2009 12:12:48 +0000

„Álmomban azt magyarázom apámnak, miközben ő kezemre teszi azt a nagy, súlyos apakezét, hogy az a jó, ha megírom ezt a históriát, ezt a szót használom, históriát, úgy mondom, mint egy gyereknek a doktor bácsi, ne féljen, nem fog fájni, ez a legjobb megoldás. Mint valami betegségről beszélek a „dologról”, amiről senki nem tehet, és ő a szenvedő alanya. Hogy a kezét az enyémre tette, az olyan erős, jó érzés, hogy föl is ébredek. Nyolc óra van, gyorsan leírom (leírtam). Próbálok válaszolni arra kérdésre, hogy milyen érzés vagy kedv vagy hangulat maradt bennem az álom után, de a jónak csak az emléke van meg, mostanra csak a fázás maradt, fázom.” – írja Esterházy Péter a Javított kiadásban. Azt hiszem, nem szorul magyarázatra ez a néhány sor. Vagy mégis? Ellenpontozás.
……………………………..

Semmi művészet? De az, a javából. Hogy könnyebben olvasható, „emészthetőbb” a szerző korábbi műveihez – kivált a Harmonia caelestishez vagy az önmagán teljes viviszekciót végrehajtott „melléklet”-hez, az előbbihez kapcsolódó Javított kiadáshoz képest -, szerintem az író szándéka. Bár – ha valaki „hozzászokik” Esterházy Péter stílusához, ehhez a semmihez sem hasonlítható, komoly eszmefuttatásokat, gondolati bakugrásokat, szokatlan asszociációkat, ironikus és önironikus történeteket, anekdotákat váltogató vagy éppen vulgáris szavakat használó, egyik hangnemből a másikba csapongó stílushoz, akkor mindegyik műve „könnyű” olvasmány.
Az Édesanya teljesen másként, a fiú fájdalmát mutatva jelenik meg A szív segédigéiben, másként a Semmi művészetben. Már a cím is jelzi a változást. A regény cselekményes, hallatlan könnyedséggel és bravúrosan eleveníti meg a szerző Édesanyja és családja életén keresztül az elmúlt évtizedek Magyarországát. A regényhős, az Édesanya hol szerető szülő (illetve minden „szerepében” az), de előfordul, hogy frivol módon, minden nőiességét „beveti” családja érdekében. Mégis: mindig egy és ugyanaz marad a gyermek és a felnőtt Esterházy Péter számára. A könyv borítója provokáló, s ragyogóan tükrözi a regény enyhe kritikára és ugyanakkor a szerző Édesanyja iránti végtelen szeretetére utaló voltát.

P.s.: Ha az író nem ért egyet a fentiekkel, bocsásson meg a gyarló olvasónak.

A könyv kölcsönözhető a FSZEK könyvtáraiban.

Nádas Péter: Párhuzamos történetek Nagy fába vágja fejszéjét az ember, ha hozzálát a huszadik...

Hasonló Bejegyzések bitosítva a Yet Another Related Posts Plugin segtségével.