Jonathan Noelnek nincs jó napja. Csaknem húsz éve minden reggele egyforma, de ez a mai más. Nagyon más. Kénytelen a csapba vizelni, mert egy galamb foglyul ejtette saját lakásában. Jonathan egy kis lyukban lakik (WC a folyosó a végén), de őt ez egyáltalán nem zavarja, sőt. A biztosnak hitt menedék azonban egyszerre csapdává válik. A galamb ott áll az ajtó előtt…
Patrick Süskind kisregénye tökéletesen ábrázolja a Noelben lejátszódó lelki folyamatokat. Az irracionális félelmet és elvakult dühöt, a gyerekkori frusztrációkat és az egzisztenciális rettegést.

Doris Lessing: Az ötödik gyerek (Ulpius, 2007)

Harriet és David egy hivatali összejövetelen ismerkednek meg. A két régimódi, konzervatív fiatal hamarosan összeházasodik. Úgy tervezik, egy nagy házban élnek majd és lesz öt gyerekük. Minden megy is a terv szerint. Sorban megszületik négy tündéri gyermek, házuk lesz a tágabb család életének középpontja, elfogadják őket olyanoknak, amilyenek. A nagy boldogságnak akkor lesz vége, amikor Harriet újra teherbe esik. Már a terhesség alatt érzi, hogy valami nincs rendben, és amikor Ben megszületik, legrosszabb félelmei válnak valóra…
Nagyszerűen megírt, tömör regény egy család belháborújáról, egy anya félelmeiről, árulásáról és lelkifurdalásáról.

Amélie Nothomb: Vádirat (Jószöveg Műhely Kiadó, 2008)

„Semmit sem tudunk önmagunkról.” Így kezdi története elmesélését Émile, a nyugdíjas középiskolai tanár. Feleségével éppen most költöztek frissen vásárolt vidéki házukba, hogy végre csendben és nyugalomban élvezhessék egymás társaságát, a vidéki életet. Gyerekük nincs, ezentúl csak magukkal kell majd foglalkozniuk, nyugodtan élhetnek kedvteléseiknek. Gondolják ők! Csakhogy nem számoltak Bernardin úrral, a szomszéddal. Bernardin minden nap felkeresi őket, és a udvarias házaspár képtelen megszabadulni az idegesítő szomszédtól és titokzatos feleségétől. Saját jólneveltségük, (kis)polgári értékrendszerük csapdájába esve, hagyják, hogy szomszédjuk megmérgezze életüket. De egyszer betelik a pohár és Émile kénytelen megismerni másik énjét…
Amélie Nothomb belga írónő nagyszerűen ábrázolja a házaspár morális válságát, a rendezett életükbe betörő zűrzavart, a baljóslatú titkokat. Csakúgy, mint korábban megjelent könyveiben.

No related posts.

Hasonló Bejegyzések bitosítva a Yet Another Related Posts Plugin segtségével.

Anna Wulf az ötvenes évek Londonjában él. Elvált, van egy lánya, és írt egy regényt, ami sikeres lett, ennek jogdíjaiból tartja fönn magát. Barátnőjével Mollyval az angol kommunista párt tagjai, mert ők legalább tesznek valamit, ellentétben a többiekkel. Független, gondolkodó, baloldali nők, de ez nem annyira tudatos választás, inkább reakció a világra, a társadalomra. Büszkék függetlenségükre, női identitásukra, de önmagukat még mindig a férfiakhoz képest határozzák meg, erre utal a visszatérő „Férjezetlen nők” fejezetcím is. Ezekben a fejezetekben zajlik a regény tulajdonképpeni cselekménye. Anna és Molly élete, problémáik gyermekeikkel, volt férjeikkel, barátságaik, szerelmeik, politikai akcióik. Anna attól fél, hogy csak egy klisé, felvett szerepeinek összessége. Csömört és zűrzavart talál magában, mély „erkölcsi kimerültséget”, a semmi sem számít állapotát. Folyamatosan retteg a szétcsúszástól (skizofréniától?), attól, hogy elveszíti a kontrollt az élete és a gondolatai fölött, ezért nyitja meg a jegyzetfüzeteket. Ezekben rendszerezi életét. A feketébe kerülnek a múltjával kapcsolatos feljegyzései, és regényének utóélete. Ez a regény Rhodesiában játszódik a második világháború alatt. Egy csoport jó szándékú, de naiv fehér életét mutatja be, akik arra azért rájönnek, hogy elég visszás keresztes háborút viselni Hitler ellen, amikor a gyarmatok nagy része hitleri elveken működik.

A pirosban a kommunista párttal kapcsolatos feljegyzéseit vezeti Anna. A háború utáni nyugati értelmiség egy jelentős része szimpatizált a kommunizmussal, de az ötvenes évek vége már inkább a kiábrándulás korszaka. A koncepciós perek után már nehéz egy kisebbség hibáinak látni a rendszer bűneit. Ennek ellenére sokan maradnak kommunisták, mert a kilépéssel egész életüket tagadnák meg, magánmítoszokat alkotnak, hogy igazolják döntésüket. (Koestlertől ismerős ez a világ.)

A sárga füzetbe kerülnek az Anna zűrzavaros érzelmi életével kapcsolatos jegyzetek, valamint egy önéletrajzi regény vázlatai. A kékbe pedig a mindennapok történései, újságkivágások, pszichoanalíziséről írt feljegyzései.

Hiába próbálja az élet áttekinthetetlenségét rendszerbe foglalni a füzetek is csak káoszról, fájdalomról, magányról tudósítanak, meglehetősen lehangoló képet festve a kor társadalmáról. „…ez korunk sötét titka, senki se beszél róla, de valahányszor az ember kinyit egy ajtót, fülsiketítő, elkeseredett, artikulálatlan sikoly fogadja.” (Tábori Zoltán fordítása)

A címadó arany jegyzetfüzet Anna kísérlete, hogy újra birtokba vegye saját életét, hogy ismét tudjon írni, lehessen szerelmes, azonban ez csak vágyainak kivetítése, egy lehetséges párhuzamos valóság. Anna megbirkózik a zűrzavarral, de ez egyediségének elvesztését is jelenti.

Remélem ebből az írásból kiderül, hogy egyszerűen „túl sok” a regény. Az egymásra utaló szövegsíkok egy ideig izgalmasak, de a vége felé már inkább fárasztóak, csakúgy mint a folytonos pszichologizálás. A nők társadalmi helyzetére, a kommunizmusra vonatkozó megállapításai 1962-ben biztosan sokkal érdekesebbek és fontosabbak voltak mint ma.

Azt hiszem 3-400 oldallal kevesebb több lett volna. Persze vannak a regénynek remek részei. A Férjezetlen nők fejezetek és az afrikai részek remekül megírt párbeszédeit élvezet olvasni. Talán csak eljárt fölötte az idő…

Doris Lessing: Az arany jegyzetfüzet (Ulpius-ház, 2008)

A FSZEK könyvtáraiban kölcsönözhető.

No related posts.

Hasonló Bejegyzések bitosítva a Yet Another Related Posts Plugin segtségével.

Ammaniti, Niccoló: Ahogy isten parancsolja

Bukowski, Charles: A kezdő

Cserna-Szabó András: Puszibolt

Doyle, Roddy: Henry csillaga

Esterházy Péter: Semmi művészet

Ferrante, Elena: Nő a sötétben

Lessing, Doris: Az ötödik gyerek

Pamuk, Orhan: Isztambul

Ullmann, Linn: Áldott gyermek

Závada Pál: Idegen testünk

+1 Nye, Robert: Faust – Azért +1, mert ezt nem tavaly olvastam először

Related posts:

1. Az én 10 kedvenc könyvem 2008-ban Én is kedvelem a listázásokat. És kedvelem a könyvekről való...
2. az én kedvenceim 2008-ban Nekem tavaly ők voltak a legmegrázóbbak-legszórakoztatóbbak-szívemnek legkedvesebbek: Lugosi Viktória: Ajvé...
3. Best of 2008 Nekem ezek tetszettek a legjobban 2008-ban (de lehet, hogy nem...

Hasonló Bejegyzések bitosítva a Yet Another Related Posts Plugin segtségével.