Haddon, Mark: A kutya különös esete az éjszakában
A szerző korábban csak gyerekeknek írt, ezért a regényéért is az év gyerekkönyve díjjal tüntették ki Angliában, de ez nem igazán gyerekeknek szóló mű.
A regény a 15 éves autista Christopher hétköznapjait meséli el, ami nekünk, egészséges embereknek, igen kalandosnak tűnnek. A fiú matematikai zseni, fotografikus memóriával, kórosan képtelen hazudni. Nem képes felismerni és megérteni a boldog vagy szomorú arckifejezéseket, nem érti a metaforákat, a vicceket. Szereti a tényeket, a listákat, ha minden ugyanúgy zajlik, mint máskor. Fél az idegenektől és az új helyektől, viszolyog a tömegtől és az új információktól, nem bírja, ha valaki megérinti. Bizonyos színeket nem bír elviselni, mások pedig jót jelentenek számára. Tele van a könyv még hasonlóan sajátos szokások leírásával, amelyek bezárják Christophert abba a szűk világba, amelyben él. Ezek néha nevetségesek, máskor szívszorítóan drámaiak, különösen, ha egyikben-másikban felismerjük saját félelmeinket.
Nem tudom, hogy a szerzőt mi késztette a könyv megírására, van-e személyes érintettsége. Ha nincs, akkor sokat kellett kutatnia a témában, hogy úgy tudja megírni, mintha maga is autista lenne. Hogy a fiút nevelő apát ilyen megértéssel tudja ábrázolni, akkor is, amikor teljes szívével szereti, és akkor is, amikor gyarló emberként türelmét veszti, és ingerült lesz a fiával.
A könyv végén Christopher optimistán tekint a jövőbe, tudósnak készül, csak remélhetjük, hogy sikerülni fog neki.
A 2008-ban irodalmi Nobel-díjas író könyve könnyed olvasmány. A hősnő, egy fekete kislány, akit hat éves korában elraboltak, és egy idős zsidó asszony vásárolt meg cselédnek. Marokkóból indul, hogy aztán számtalan kaland után, bejárva Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok tájait, már szépreményű popsztárként visszatérjen ősei földjére az afrikai kunyhók békességes világába. Viszontagságai során a legtöbb baja azokkal a férfiakkal és nőkkel volt, akik a testére vágytak, és azok lesznek az igazi társai, akik felfedezik lelki szépségeit. Olyan nagyszerű lány, aki gyermekként tökéletes tolvaj, később csodálatos táncos, zongorista és énekes, bár fél fülére süket. Nietzschét olvas, pedig nem sokat járt iskolába, és gyönyörű, egzotikus szépségével mindig elvarázsolja a környezetét. 
Mivé torzul a lélek, ha kora gyermekkorától kezdve egy mágikus játék, a sakk varázsolja el, ebbe menekül az őt fenyegető világ elől? Magától értetődik, hogy élete is végeérhetetlen sakkjátszmává alakul, melyben egyetlen feladatra kell össszpontosítani, a védelemre, a végzetes matt elkerülésére. Környezete sakktábla, a vele kontaktusba kerülők pedig figurák a játékban. De inkább az a kérdés: mi történik vele, ha megfoszatik szenvedélyétől, ami már az életét fenyegeti? A szenvedélybetegek megvonási tüneteit ő is megéli, de “le tud-e szokni”, fel tud-e állni töretlen gerinccel és ép elmével az asztaltól?
