Könyvtárosok könyves blogja

A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni. (G. Marx)

haddon11A szerző korábban csak gyerekeknek írt, ezért a regényéért is az év gyerekkönyve díjjal tüntették ki Angliában, de ez nem igazán gyerekeknek szóló mű.
A regény a 15 éves autista Christopher hétköznapjait meséli el, ami nekünk, egészséges embereknek, igen kalandosnak tűnnek. A fiú matematikai zseni, fotografikus memóriával, kórosan képtelen hazudni. Nem képes felismerni és megérteni a boldog vagy szomorú arckifejezéseket, nem érti a metaforákat, a vicceket. Szereti a tényeket, a listákat, ha minden ugyanúgy zajlik, mint máskor. Fél az idegenektől és az új helyektől, viszolyog a tömegtől és az új információktól, nem bírja, ha valaki megérinti. Bizonyos színeket nem bír elviselni, mások pedig jót jelentenek számára. Tele van a könyv még hasonlóan sajátos szokások leírásával, amelyek bezárják Christophert abba a szűk világba, amelyben él. Ezek néha nevetségesek, máskor szívszorítóan drámaiak, különösen, ha egyikben-másikban felismerjük saját félelmeinket.
Nem tudom, hogy a szerzőt mi késztette a könyv megírására, van-e személyes érintettsége. Ha nincs, akkor sokat kellett kutatnia a témában, hogy úgy tudja megírni, mintha maga is autista lenne. Hogy a fiút nevelő apát ilyen megértéssel tudja ábrázolni, akkor is, amikor teljes szívével szereti, és akkor is, amikor gyarló emberként türelmét veszti, és ingerült lesz a fiával.
A könyv végén Christopher optimistán tekint a jövőbe, tudósnak készül, csak remélhetjük, hogy sikerülni fog neki.

le-clezioA 2008-ban irodalmi Nobel-díjas író könyve könnyed olvasmány. A hősnő, egy fekete kislány, akit hat éves korában elraboltak, és egy idős zsidó asszony vásárolt meg cselédnek. Marokkóból indul, hogy aztán számtalan kaland után, bejárva Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok tájait, már szépreményű popsztárként visszatérjen ősei földjére az afrikai kunyhók békességes világába. Viszontagságai során a legtöbb baja azokkal a férfiakkal és nőkkel volt, akik a testére vágytak, és azok lesznek az igazi társai, akik felfedezik lelki szépségeit. Olyan nagyszerű lány, aki gyermekként tökéletes tolvaj, később csodálatos táncos, zongorista és énekes, bár fél fülére süket. Nietzschét olvas, pedig nem sokat járt iskolába, és gyönyörű, egzotikus szépségével mindig elvarázsolja a környezetét. Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Mivé torzul a lélek, ha kora gyermekkorától kezdve egy mágikus játék, a sakk varázsolja el, ebbe menekül az őt fenyegető világ elől? Magától értetődik, hogy élete is végeérhetetlen sakkjátszmává alakul, melyben egyetlen feladatra kell össszpontosítani, a védelemre, a végzetes matt elkerülésére. Környezete sakktábla, a vele kontaktusba kerülők pedig figurák a játékban. De inkább az a kérdés: mi történik vele, ha megfoszatik szenvedélyétől, ami már az életét fenyegeti? A szenvedélybetegek megvonási tüneteit ő is megéli, de “le tud-e szokni”, fel tud-e állni töretlen gerinccel és ép elmével az asztaltól?

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Szeretem a temetőket (erről már szó esett egy korábbi írásban), ezért aztán különösen nagy kedvvel fogtam bele Akunyin új könyvébe – és nem is kellet csalódnom. Borisz Akunyin Magyarországon az Eraszt Fandorin történetekkel lett ismert és népszerű, de talán még olvasói közül sem tudja mindenki, hogy az Akunyin írói név, és Grigorij Cshartisvili grúz származású sinológus alteregója. A japán akunin szó jelentése gonosztevő, gazember ill. cselszövő, intrikus, de a név rímel az anarchista Bakunyinra is. Szóval szép posztmodern kavarás van itt! (Az Akunyin-jelenségről itt olvashatnak bővebben.)

Jelen kötet hat esszét (Cshartisvili) és hat novellát (Akunyin) tartalmaz. Cshartisvili (vagy Akunyin – a francba! – a szerző) hat, számára fontos temetőt mutat be az esszékben – Moszkva, London, Párizs, Yokohama, New York és Jeruzsálem egy-egy sírkertjének meglátogatása ad apropót a halálról való töprengésre. A novellák – leginkább gótikus kísértethistóriák – az esszékre épülnek. A szépíró és a filológus szövegei egymásra utalnak, kiegészítik, magyarázzák egymást, és a könyv végére kiderül, mit is gondol szerzőnk a halálról.

Találkozunk orosz rendőrrel, aki a jobbágyait halálra kínzó Szalticsiha szellemével randevúzik, a vámpírrá lett Marx Károllyal, egy nagystílű irodalmi sírrablóval, aki Oscar Wilde örök nyugalmát zavarja meg, és magával a nagy Eraszt Fandorinnal is.

Szórakoztató és egyben elgondolkodtató szövegeket kapunk, ha kézbe vesszük a José Guadalupe Posada mexikói művész grafikáival díszített kötetet. Mindenképpen érdemes!

És ha kedvük támad egy múltidéző sétára, menjenek el a Kerepesi temetőbe!

Borisz Akunyin – Grigorij Cshartisvili: Temetői történetek (Európa, 2008)

A FSZEK könyvtáraiban kölcsönözhető

Tovább után két részlet kedvcsinálónak. Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Niccoló Ammaniti regényeinek gyerekek a főhősei. Gyerekek és apáik. Mióta én is apa vagyok (úgy tíz éve) sokkal érzékenyebben reagálok az ilyen történetekre. Különösen igaz ez Ammaniti regényeire. Érzelmileg nagyon igénybe vesznek ezek a szövegek, de letehetetlenek. Nem csak a lelki folyamatok pontos ábrázolása miatt, de a cselekmény izgalmai miatt is.

Mindkét regény „az isten háta mögött” játszódik, szűk térben és időben, kevés szereplővel. A szövegek egészen filmszerűek, különösen az Ahogy isten parancsolja használja ki a gyors „vágások” adta lehetőségeket. (Az Én nem félek-ből készült is filmes adaptáció – ami szintén nagyon jó.)

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Megértem a gyűjtőket, én magam is az vagyok. Persze nem olyan megszállott, mint a regény főszereplője. Az ő gyűjtőszenvedélye kiterjed mindenre. Kidobott újságok, naplók, műfogsorok, fűzők… A fésűjében talált hajszálakat feldátumozott borítékokban tárolja, az elkapott csótányokat is szépen rendszerezi, a lakása néhány szűk folyosóra zsugorodott a felhalmozott szeméttől.

Ő Alfred Tähweig, a jó családból származó eltévelyedett. (Beszélő név – Tähweig = tévelyg – csakúgy, mint a többi szereplő neve: Voss, Jägh, Kajahn, és a kedvencem Tschatalow-Schierbolt). Alfred energikus anyja nem tud mit kezdeni a szöszmötölős gyerekkel. A gyűjtési mánia korán kezdődik, a gyermekkor egyetlen felhőtlenül boldog időszakában, amit a bombázások miatt Alfred rokonainál tölt. A szenvedély egyre inkább elhatalmasodik rajta, nem fejezi be tanulmányait, nem dolgozik, évtizedeken keresztül csak gyűjtöget, és megszerezett zsákmányát mindenféle pincékben tárolja. Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Komfortos mennyország

Írta Calliope - téma: Kortárs irodalom

Az elvetemült szomszéd megerőszakolja és brutálisan meggyilkolja a 14 éves Susie-t. Ezt mind tudjuk (mi, olvasók) már a regény legelején. Éppen ezért nem krimi, amit a kezünkbe veszünk, hiszen nem rágjuk le a tíz körmünket az izgalomtól, hogy a könyv végére kiderüljön, ki a gyilkos. Tudjuk.

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »