Könyvtárosok könyves blogja

Túlzás nélkül mondhatom, hogy imádom a regényes, elbeszélős, humoros útikönyveket. Egy jó író tollából pláne. Bár szerzőnk saját bevallása szerint nem szeret kimozdulni otthonából, akkor hogyan lehetséges az, hogy mégis útikönyvet írt? Vegyük a meghatározás nem „klasszikus” jelentését. Egy sikeres írót sok helyre meghívnak a világban, hogy távolabbi helyeken is legyen lehetősége népszerűsíteni műveit. Vagyis folyton utazik. És hát történnek vele dolgok itt is, ott is. Miért ne vethetné ezeket is papírra, átszőve egyúttal némi útleírással, személyes élményekkel, humoros esetekkel, gasztronómiai megfigyelésekkel, esetleg saját családjával kapcsolatos történetekkel…? Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Úgy tizenöt éve jártam Isztambulban és teljesen lenyűgözött a város, ezért aztán nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz egy őslakos szemével. Nos a két Isztambulnak nem sok köze van egymáshoz. Pamuk arról a városról ír, amit a turisták nem szoktak látni. Az ő Isztambulja az ötvenes-hatvanas évek útkereső városa, valahol félúton az oszmán hagyományok és az európaiság között.

Nehezen kategorizálható könyvet írt Orhan Pamuk. Egyrészt szubjektív várostörténetet kapunk, másrész önéletrajzot. Talán éppen e miatt a sokféleség miatt volt annyira élvezetes ez a könyv. Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Jó néhány éve figyelemmel kísérem a Városháza kiadó a mi Budapestünk c. sorozatát. Szeretem, mert olyan helyekről, épületekről szól, melyek mellett számtalanszor elmegyünk jártunkban-keltünkben, anélkül hogy bármiféle figyelmet szentelnénk nekik. Praktikusan kis mérete pedig egyenesen kínálja magát arra, hogy felkerekedjünk, és a könyvek nyomán induljunk városi sétákra. A sorozat tagjai jellemzően nem a kötelező turista-célpontokat mutatják be, vagy ha mégis, hát nem a megszokott szemszögből. Van olyan kötet, mely az épületdíszítésekkel foglalkozik, van amelyik a budapesti házak kupoláit mutatja be Fel a fejjel! címmel. Egy másik könyvből a bérházak udvarainak sosem látott csodáit ismerhetjük meg, megint másikban az ipari műemlékekről olvashatunk és van, amelyik kocsmatúrára invitál bennünket (Rövidlépés).

E sorozat keretein belül jelent meg a Föld alatti Pest és a Föld alatti Buda is. Mindkét könyv rengeteg érdekes helyet mutat be. Gondolná-e valaki, hogy a Nagykörút egyes hirdetőoszlopai belül csigalépcsőket rejtenek, melyeken a főgyűjtőcsatornába juthatunk le. Szóval, ha valaki egy kézikamerával felszerelkezett búvárt látna a Blahánál valamelyik hirdetőoszlopba belépni, ne gondolja, hogy elment az esze! Ilyenkor csak az épp esedékes műszaki vizsgálat folyik…

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »