Memento mori – Péterfy Gergely: Halál Budán
„… szárnyas ördögök bontják Mátyás palotájának köveit, visítva tépik, szaggatják a tornyok födémgerendáit, és az erőlködéstől kéneset finganak. Halál, nagy úr, ez a te birodalmad. A nap torzulva hull a kusza fákhoz.”
Péterfy Gergely regényének sorai Buda 1686-os visszavételéről szólnak. A könyv olvasható történelmi regényként is, de ennél jóval több, inkább az emlékezet, és a halálkeresés regénye. A mű főszereplője Michele d’Aste nápolyi báró, őt kísérhetjük el kalandos útján Bécs ostromától Buda megvívásáig.
Az első részben barátja Solari lovag levelei mutatják be a tökéletes katonát, Bécs ostromának borzalmait, „a kétségbeesés és a halál pokoli díszleteit”, felvonultatva több – a korabeli leírásokra emlékeztető – fantasztikus elemet is. Az események mellett olvashatjuk Solari elmélkedéseit az idő és az emlékezet végtelen bugyrairól, a „szóméhekről”, Bécs zegzugos utcáiról, ahol nem csak térben, de időben, emlékeiben és szavaiban is eltévedhet az ember. Megjelenik még elbeszélőként az író is aki a google earth távlatából figyeli figuráit, mintha azok egy térképen jelennének meg. A térkép, mint a valóság magasabb rendű absztrakciója rendszerez, eltávolítja a mellékest, feleslegest, amit aztán a képzelet visszapótol. Úgy gondolom, ez sokat elmond a szerzői szándékról is.
A második rész elbeszélője egy ifjú angol utazó, aki kalandvágyból csatlakozik a Budára vonuló császári seregekhez, miután hallott a legendás Micheléről. Átvonulnak a törökök, németek, kurucok által kifosztott, elnéptelenedett vidéken, megostromolják Párkányt, majd téli szállásra térnek. Michele szerelembe esik özvegy szállásadójával, de ez sem tartja vissza a háborútól, ahol a dicsőséget és halált keresi. Ez a rész megvilágítja a Solari által elbeszélt események hátterét, leleplezi annak hazugságai, tévedéseit, és őt magát is egészen más színben mutatja be.
A befejező részben már Buda ostroma zajlik. Az egymás mellé állított szövegdarabok bevilágítanak a történet még sötétben hagyott zugaiba, megmutatják az időközben eltűnt szereplőket, az ostromot madártávlatból, de úgy, hogy egyes jeleneteit, mintha távcsövön néznénk, egészen közel hozzák. Például az öreg Izsákot, aki az ostromlott vár falán áll és a császári sereget figyeli. „Jól nézd meg őket, Simeon, fiam. Mert hisz a lelkemben s a szívemben jól tudom úgyis, eljön a nap, mikor elpusztul gyönyörű Buda vára. Ledőlnek a karcsú minaretek, tűz emészti el a zsinagógát, elpusztulnak a rózsakertek, szökőkutak, minden ami szép volt, örökre elvész.”
Nem egyszerű olvasmány Péterfy Gergely regénye, de érdemes nekigyürkőzni!
Péterfy Gergely: Halál Budán (Kalligram, 2008)
„Ne fogjon senki könnyelműen /A húrok pengetésihez!” Petőfi sorai jutnak a gyanútlan olvasó eszébe, amikor ezt a testes könyvet már elolvasta. A szerző honlapja szerint – vállalkozó, nem hivatásos író, ami persze nem lenne baj, de cselekményvezetése, stílusa idegborzoló. Célja szerint több cselekményszálon futó nagyregényre vállalkozott, de ez az eredmény – szerintem – kudarc. Remélem, mások is hozzászólnak – a mű elolvasása után. Először iróniára, esetleg persziflázsra gondoltam, de szerzőnk mindent komolyan vesz.
Zoltán Gábor méltatlanul keveset olvasott és emlegetett szerző, pedig nagyon jól ír, főleg párbeszédet. A szövegei hihetetlenül pontosak, szereplőit sokszor leginkább az általuk használt nyelv jellemzi, az írások lendülete, húzása egy pillanatra sem hagyja lankadni a figyelmet. Két novelláskötet (Vásárlók könyve, 1997, ill. Erények könyve 1999) után jelentkezett első regényével (Szőlőt venni, 2001). Egy interjúban elmondta, hogy a visszhangtalanság miatt már az írás abbahagyását fontolgatta, szerencsére meggondolta magát. 
Nagy fába vágja fejszéjét az ember, ha hozzálát a huszadik század történetét és emberi sorsait, azaz mindent átfogó „nagyregény” olvasásához. Hozzá képest az Emlékiratok könyve könnyed olvasmány, nem beszélve az Egy családregény vége című kisebb regényről, vagy a szerző egyéb műveiről. Az Emlékiratok könyvében – szerintem – csak három szálon fut a cselekmény, s a konklúziót is könnyebb levonni, a szereplők személyes sorsa egységes egésszé válik számunkra. A Párhuzamos történetek esetében ez nem olyan könnyű, bár már a kötetcímek is sokatmondóak: A néma tartomány, Az éjszaka legmélyén, A szabadság lélegzete. 
A frissen diplomázott Dr. Voith József egy dél-alföldi kisváros lakója csak nagybátyja, Szalma Lajos segítségével tud elhelyezkedni segédfogalmazóként annak lakóhelyén, egy valamivel nagyobb városban. Szegeden járt egyetemre, itt szeretett volna dolgozni, de nem volt álláslehetőség, így maradt a nagybácsi ötlete. Az erős akaratú nagybácsi lesz a fiú mentora, vele küzd meg szinte naponta az önállóságáért. Kevés sikerrel.
„Álmomban azt magyarázom apámnak, miközben ő kezemre teszi azt a nagy, súlyos apakezét, hogy az a jó, ha megírom ezt a históriát, ezt a szót használom, históriát, úgy mondom, mint egy gyereknek a doktor bácsi, ne féljen, nem fog fájni, ez a legjobb megoldás. Mint valami betegségről beszélek a „dologról”, amiről senki nem tehet, és ő a szenvedő alanya. Hogy a kezét az enyémre tette, az olyan erős, jó érzés, hogy föl is ébredek. Nyolc óra van, gyorsan leírom (leírtam). Próbálok válaszolni arra kérdésre, hogy milyen érzés vagy kedv vagy hangulat maradt bennem az álom után, de a jónak csak az emléke van meg, mostanra csak a fázás maradt, fázom.” – írja Esterházy Péter a Javított kiadásban. Azt hiszem, nem szorul magyarázatra ez a néhány sor. Vagy mégis? Ellenpontozás.
Túlzás nélkül mondhatom, hogy imádom a regényes, elbeszélős, humoros útikönyveket. Egy jó író tollából pláne. Bár szerzőnk saját bevallása szerint nem szeret kimozdulni otthonából, akkor hogyan lehetséges az, hogy mégis útikönyvet írt? Vegyük a meghatározás nem „klasszikus” jelentését. Egy sikeres írót sok helyre meghívnak a világban, hogy távolabbi helyeken is legyen lehetősége népszerűsíteni műveit. Vagyis folyton utazik. És hát történnek vele dolgok itt is, ott is. Miért ne vethetné ezeket is papírra, átszőve egyúttal némi útleírással, személyes élményekkel, humoros esetekkel, gasztronómiai megfigyelésekkel, esetleg saját családjával kapcsolatos történetekkel…? 
