Könyvtárosok könyves blogja

A 2008-ban irodalmi Nobel-díjra jelölt szerző ezzel a Beatles dalra emlékeztető regénnyel robbant be a világ köztudatába. A főhős, Vatanabe Toru a hamburgi leszállásra készülő repülőgép hangszórójából hallott daltól szinte sokkos állapotba kerül, olyan erővel rohanják meg 18 évvel korábbi emlékei, a diákévek, 1969-1970 eseményei. Barátságok, szerelmek, ez utóbbiból az egyik különösen erős sebet üt rajta.

A probléma ott kezdődik, hogy Toru első szerelme, Naoko a legjobb, sőt egyetlen barátjának, Kizukinak a barátnője. Kizuki 17 évesen elkövetett öngyilkossága csak ront a helyzeten, mert Toru ezután szeret bele igazán Naokóba, aki bár szeretné ezt viszonozni, de közéjük áll Kizuki emléke. Tokióba kerülnek két különböző egyetemre, de a lánynak továbbra is mentális problémái vannak, a szex is csak egyszer jön össze igazán. Azután súlyosbodik a depresszió, jön a kórház és a terápiás intézet, ahol Toru csupán kétszer látogathatja meg. Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Az alcím szerint helyenként erotikus regény egy nő lázadásáról. Ez a nő a negyvenes Matylda, a lázadás meg amolyan szalonlázadás. Nincsen elhagyott férj (már régen elváltak), magára hagyott gyerekek (tizenhat éves lánya, Kateřina, már elszakadna az anyjától), nincsenek szétrombolt családok.

Kateřina megpályáz egy norvégiai utazást, és helyette egy norvég család kamasz fia érkezik Prágába Matyldához. Eleinte sehogy sem jönnek ki egymással, de amikor Sindre bajba kerül, Matyldában feltámadnak az anyai érzések és ezzel együtt a szerelem. Lázadás a konvenciók ellen? Igen. Polgárpukkasztás? Igen. Azonban nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy Matylda fellázad saját maga ellen. Elege lesz az örökös belenyugvásból, meghátrálásból, végre nem mások elvárásai szerint akar cselekedni. Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Adva van egy belevaló szegedi leányzó, aki egy csúnya szerelmi csalódás után úgy dönt, hogy új életet akar kezdeni. Minél messzebb, annál jobb… Szerencsésen kiköt egy tengerentúli luxushajó fedélzetén, persze nem nyaralni, hanem dolgozni, tapasztalatokat szerezni, barátokat gyűjteni, világot látni. Kijut neki aztán jóból-rosszból és persze összetört kis szíve is begyógyul, új szerelem szövődik.

A könnyed kis mű olvasása közben teljesen olyan érzésem volt, mintha a barátnőm leveleit olvasgatnám, aki hétről hétre beszámol nekem arról, mi történik vele a messzi idegenben, milyen kétségek között vergődik, kik a barátai, az ellenségei és (hát a legfontosabb!) milyen pasik dongják körük. A számomra valószínűtlenül messzi városok neveit olvasva (pl. Miami) elgondolkodtam, vajon képes lennék végigcsinálni mindazt, amin ez a lány végigment. Lenne hozzá bátorságom? Azt gondolom, nem. Tisztelem és becsülöm azokat, akik ilyen kalandra vállalkoznak. Meg persze irigylem is. Hiszen az élményeket senki nem veheti el tőlük!

Könnyű, nyári, strandolós olvasmány egy „közülünk való” lány tollából.

Bácskai Judit: Hogyan éltem túl a Karib-tengert? Ulpius-ház, 2005.

A FSZEK könyvtáraiban kölcsönözhető