Könyvtárosok könyves blogja

A 2008-ban irodalmi Nobel-díjra jelölt szerző ezzel a Beatles dalra emlékeztető regénnyel robbant be a világ köztudatába. A főhős, Vatanabe Toru a hamburgi leszállásra készülő repülőgép hangszórójából hallott daltól szinte sokkos állapotba kerül, olyan erővel rohanják meg 18 évvel korábbi emlékei, a diákévek, 1969-1970 eseményei. Barátságok, szerelmek, ez utóbbiból az egyik különösen erős sebet üt rajta.

A probléma ott kezdődik, hogy Toru első szerelme, Naoko a legjobb, sőt egyetlen barátjának, Kizukinak a barátnője. Kizuki 17 évesen elkövetett öngyilkossága csak ront a helyzeten, mert Toru ezután szeret bele igazán Naokóba, aki bár szeretné ezt viszonozni, de közéjük áll Kizuki emléke. Tokióba kerülnek két különböző egyetemre, de a lánynak továbbra is mentális problémái vannak, a szex is csak egyszer jön össze igazán. Azután súlyosbodik a depresszió, jön a kórház és a terápiás intézet, ahol Toru csupán kétszer látogathatja meg.

Toru közben éli az életét, egyéjszakás kalandok sorozatán esik túl, majd ezeket megunva csak vágyakozik állhatatosan Naoko után. Váratlanul sikerül egy komoly kapcsolatra szert tennie. Egyik évfolyamtársa, Midori közös programokra invitálja. A távoli, elérhetetlen álomszép Naoko, vagy a kevésbé éteri, ám mégiscsak gyönyörű hús-vér Midori lenne-e az, akivel leélhetné legalább egy részét életének?

Murakami bámulatos könnyedséggel viszi előre a történetet. Újabb és újabb szereplők jönnek, pergő párbeszédek váltakoznak rövid monológokkal és leírásokkal. Nincs üresjárat. Háttérnek ott az egyetem, a kollégium, a diáklázadások, és természetesen a japán sajátosságok, de csak módjával, nem tolakodóan.

Külön érdekessége a regénynek a benne előforduló sok öngyilkosság. Kizukin kívül erre a sorsra jut Naoko, Naoko nővére, és Toru egyetemista társának, Nagaszavának barátnője, Hacumi is. Ennek ellenére nem komor a regény hangulata. (Ezen különben sem akadhatunk fenn, mert mi is, akárcsak a japánok, az öngyilkossági statisztikák élmezőnyébe tartozunk. Amúgy pedig a japánok szerint mi rokon népek vagyunk.)

Jelentős szerepet kap a regényben a zene, főleg a Beatles és egyéb jó zenék a hatvanas évekből. Miután Naoko kedvenc száma volt a Norwegian Wood, természetes, hogy ez hozta vissza a varázslatos első szerelem és a megfejthetetlen lány emlékét.

Utolsó csavar: Naoko szobatársa a negyven felé közeledő, nem túl kívánatos, de együtt érző Reiko miután sok egyéb mellett eljátszotta gitáron a Beatles életmű legjelesebb darabjait, testileg és lelkileg is felszabadítja Torut Naoko lebéklyózó hatása alól, és jöhet az élet, vagyis jelen esetben Midori.

Egy szimpatikus, jóravaló fiatalember felnőtté érésének folyamatát figyelhetjük meg az egyes szám első személyben elbeszélt, mindössze három évet felölelő regényben. Hősünk okos, segítőkész, de kicsit naiv. Nem tud igazán barátságokat kötni, a női lélek rejtelmeiben pedig nehezen igazodik el. Persze, ha ilyen nőket kap ki, akkor különösen nehéz.

Az 1987-ben megjelent, magyarra csak most lefordított regény élvezetes olvasmány. És még csak ezután jött az igazi remekmű, a Kafka a tengerparton!

Kérem szépen ennek az írónak a Nobel-díjat letétbe helyezni, ha lehet, még az idén!

Murakami Haruki: Norvég erdő (Geopen, 2008)

A FSZEK könyvtáraiban kölcsönözhető.

Kapcsolódó írások:

1. Világvége és keményre főtt csodaország – Murakami Haruki Az információ birtoklásáért folytatott harc és biotechnológia, embereken kísérletező tudószseni,...