Könyvtárosok könyves blogja

Houellebecq a mára már kultikus regénnyé vált Elemi részecskékkel magasra helyezte a lécet. A nálunk legutóbb megjelent művében sem okoz csalódást rajongóinak, akikhez, be kell valljam, én is tartozom. Nagyon sok jó könyv forog a világban, de szerény véleményem szerint Houellebecq azon szerzők egyike, aki nem pusztán jó, hanem egész egyszerűen zseniális.

Az Egy sziget lehetőségének főhőse egy kiégett, de sikeres komikus, aki hihetetlen cinizmusával és semmit nem tisztelő, tabudöntögető humorával keresi kenyerét. Kapunk itt társadalomkritikát jócskán és nagyszerű korrajzot, igazi szókimondó, megalkuvást nem ismerő stílusban. A jelennel egy időben a nem túl boldog jövőbe is betekinthetünk, ahol hősünk klónozott utódai is élik társaiktól elszigetelt, egyhangú életüket. Na meg ott vannak a mai emberek leszármazottai, azok, akik nem részesedhettek abban a szerencsében, hogy a biotechnológia által bekerülhessenek a kiválasztott elitbe. Ők teljesen elvadulva, csupaszon, csordákba verődve tengetik szánalmas napjaikat. Szóval a szokásos optimizmus… Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

A Da Vinci-kód megjelenése óta érezhetően megnőtt a kereslet a történelmi környezetbe helyezett krimik, összeesküvés elméleteket taglaló regények iránt. Nincs nekem ezzel semmi bajom, nem tartozom azok közé, akik szerint Brown könyve érdemtelenül vált volna ilyen sikeressé. Azt gondolom, a Da Vinci-kód az, ami; egy igen jól megírt bestseller. Nem igazán értem azokat az indulatokat, amiket kavart, hiszen ehhez előbb komolyan kellett venni a benne leírtakat, ami azért szerintem igen érdekes mutatvány… Hogy jön ez ide? Nos, amikor ezt a könyvet olvastam, végig olyan érzésem volt, mintha valami Umberto Eco light kiadással lenne dolgom. Szóval, ha valaki igazi irodalmi élményre vágyik, de nem idegen tőle a krimik, történelmi konspirációk világa, semmiképpen ne hagyja ki a fenti könyveket!

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

A dél-szláv íróknak pedig nem kellett messzire menniük ezért a magán-pokolért. Perišić novelláskötete a horvát kilencvenes évek világába kalauzol minket, a háborúval és azzal, ami utána következett. Nem könnyű olvasmány. Számomra talán azért is volt annyira megrázó, mivel kortársaim történetei elevenednek meg ezeken a lapokon, csakhogy amíg mi a felnőtté válás szokásos kis nyűgeivel, örömeivel voltunk elfoglalva, pár száz kilométerre tőlünk fegyverek ropogtak. Ennek ellenére mégis ismerős szituációk, hozzánk hasonló alakok küzdenek itt az élettel, valljuk be, nem sok sikerrel. Perišić kötete nem pusztán a háborúról szól, de annak tapasztalata megkerülhetetlen módon ott van összes szereplőjében, történeteikben, kimondva, kimondatlanul.

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Bizonyára sokan vannak hozzám hasonlóan olyanok, akik (nem kis mértékben Kuczka Péternek köszönhetően) a sci-fi klasszikusain nőttek fel. Aztán ahogy teltek az évek, valahogy leszoktam erről a műfajról, amely az olyan nagy szerzők generációja után, mint Asimov, Lem, Sztrugackij, Dick (…), mintha maga is kissé kifulladt volna. Persze lehet, hogy ez egyáltalán nincs így és csak az én olvasási szokásaim változtak meg. Nemrég ennek ellenére kezembe vettem Iain M. Banks (a névben az M. a szerző fantasztikus műveit hívatott elkülöníteni egyéb írói tevékenységétől) könyvét, amely igen kellemes csalódást okozott.

Vannak könyvek, amelyek miután megfutják kötelező körüket a könyvtári újdonságok között, majd elfoglalják helyüket a betűrendben, szinte soha többé ki sem kerülnek onnan. Vannak olyan könyvek, amelyekkel különösen méltánytalanul történik mindez. Tapasztalatom szerint Jean-Philippe Toussaint művei sajnos ebbe a csoportba tartoznak. Pedig a belga származású francia író regényei olyan különleges hangulatot árasztanak magukból, ami méltán dobogtathatja meg a kortárs, minimalista próza kedvelőinek szívét.

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Az információ birtoklásáért folytatott harc és biotechnológia, embereken kísérletező tudószseni, valamint a kibogozhatatlanul összetett események kellős közepébe kerülő középkorú főhős alkotják ennek a nagyszerű, ízig, vérig mai regénynek a kiindulópontját. A történetet elbeszélő férfi adatok titkosításával keresi kenyerét a Rendszer, vagyis a társadalmi stabilitás felett őrködő szervezet alkalmazásában. Ehhez eszközként saját tudatát illetve egy agysebészi beavatkozással módosított tudattalanját használja.

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Aki valamelyest is érdeklődik a fotográfia iránt, annak a magyar származású Robert Capa neve bizonyára nem cseng ismeretlenül. A világ számos háborúját megjárt haditudósító- fotográfus fényképei olyan különös érzékenységgel, kézzelfogható közelségből mutatják meg a frontvonalak világát, hogy azok a World Press kiállításon edződött, elég magas ingerküszöbbel rendelkező mai kor emberét sem hagyják érintetlenül. Aki kezébe veszi ezt a második világháborúról szóló memoár kötetet, az meggyőződhet róla, hogy Capa nem csak fényképészként, hanem íróként is maradandót alkotott.

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »