Nagyon megragadta a figyelmemet a könyv borítója: magányos házikó néhány fa gyűrűjében, fodrozódó tenger, a háttérben havas hegycsúcsok. Azonnal éreztem, hogy ezt a művet nem teszem le a kezemből. Sejtelmességet, elvágyódást, magányt szimbolizált, ugyanakkor valamiféle beletörődő melankóliát, megnyugvást és megbocsátást. Sugallta a tragédiát, de nem reklámozta.
Az elvetemült szomszéd megerőszakolja és brutálisan meggyilkolja a 14 éves Susie-t. Ezt mind tudjuk (mi, olvasók) már a regény legelején. Éppen ezért nem krimi, amit a kezünkbe veszünk, hiszen nem rágjuk le a tíz körmünket az izgalomtól, hogy a könyv végére kiderüljön, ki a gyilkos. Tudjuk.
Vajon az “Ajtó” mint fogalom milyen jelentést hordoz?
Általános funkciójának megfelelően két teret választ el?
Esetleg valamiféle titokra nyit rá?
Vagy netán mélyebb jelentéssel bír? Társadalmi, lélektani vagy két (esetleg több) személy közötti viszonyt ábrázoló ajtóról van szó?
Szabó Magda regényében számos értelmezéssel találkozunk. Két főhős viszonya, akik az évek során a személytelenségtől, majdhogynem közönytől eljutnak egy sokkal személyesebb régióba, lényegében anya-lánya kapcsolatig. Kettejük közt az “ajtó” az egymás felé nyitást, az elfogadást, sőt az egymásba vetett bizalmat jelképezi.
Egy nép, egy sors, egy vallás, egy kultúra, több ezer éven átívelő történelem. Címszavakban így lehet jellemezni a zsidóságot. Mi az a kapocs, ami összetart egy – a világ számtalan pontjára szóródott – népet?
Miért lettek ők üldözöttek bárhol, bármikor fordultak meg a történelem során? Mi alkotja azt a szellemi, kulturális értéket, ami miatt sokan tiszteljük Őket?
Fenti kérdésekre számos könyvben választ nyerhetünk. A zsidóság élete mindig foglalkoztatta az irodalmárokat.
Miért érdemes a XIX. és a XX. század fordulóján élt arisztokraták önéletrajzi írásait olvasni?
Mert hitelesebb, mint bármelyik iskolai tankönyv! Az önmaguk által megélt események, élmények visszaidézése teszi igazán hitelessé ezeket az írásokat. (Persze nem nélkülöznek némi szubjektivitást.)
