Könyvtárosok könyves blogja

15 évesen olvastam először a könyvet, néhány éve pedig újraolvastam. Elvarázsolt a sztori, az író meseszövése.
A történet a XIV. századi Franciaországban játszódik, a százéves háború kezdetekor. Szép Fülöp király erőszakkal és csellel, teljhatalma kihasználásával megsemmisíti a templomosok rendjét. Nagymesterük, Jacques de Molay a máglyáról megátkozza a királyt, V. Kelemen pápát és Guillaume de Nogaret pecsétőrt, és utódaikat mind tizenharmadíziglen. Bár nem veszik komolyan az átkot, egy éven belül mégis mind meghalnak, és a Capeting-ház is kihal, noha Szép Fülöpnek három fia is volt. A száli frankok törvénye alapján III. Eduárd és Valois Fülöp harcolnak a trónért.
Mellékszálként követhetjük egy olasz bankár, Guccio Baglioni élettörténetét, mely során részt vesz XXII. János pápa trükkös megválasztásának lebonyolításában. Tragikus szerelem szövődik közte és egy nemes lány között, és belebonyolódik Utószülött János csecsemő király megöletésének ügyébe. A másik mellékszálon egy nemes úr, III. Robert d’Artois kalandos életét követhetjük nyomon, amint próbálja visszaszerezni jog szerint neki járó örökségét nagynénjétől, Mahaut-tól.
A hét kötet egyetlen nagy lidérces vízió, ahol gyilkosságok halmozódnak, ahol soha senki sincs biztonságban, ahol szabadon tombol a hatalmi téboly, a vérszomj, a szexualitás. A bravúrosan megírt, izgalmasan bonyolított, intrikákkal, cselszövényekkel, a nagypolitika boszorkánykonyhájának apróságaival fűszerezett regényfolyam – nem szorul ajánlásra.
Kötetei: Vaskirály; A megfojtott királyné; Korona és méreg; Az Ősi törvény; Franciaország nőstényfarkasa; Liliom és oroszlán; Az országvesztő

A FSZEK könyvtáraiban kölcsönözhető

Különleges történet egy borzalmakkal teli korszakból. Olvastam a könyvet, és láttam a filmet is, mely igényesen dolgozza fel a művet.

Kertész Imre hírnevét az 1975-ben megjelent, 2002-ben Nobel-díjjal jutalmazott Sorstalanság c. regény alapozta meg. Tárgyát tekintve holokauszt-regény. A megrendítő erejű történet történelmi vádirat a feledés ellen. A középpontban a főhős saját életútja áll. Köves Gyuri átlagos zsidó kamasz fiú, átlagos sorssal Budapesten, 1944-ben. Nem sokkal azután, hogy apját munkaszolgálatra viszik, őt is elfogják, bevagonírozzák, és Auschwitzba, majd onnan Buchenwaldba szállítják. Köves nem lázad sorsa ellen, nem lepődik meg, nem keres kiutat. Ő csak „van”, és megfigyel. Hogyan alakul át a személyisége? Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Szeretem a verseket, mert ha kevés az időm, akkor is egy-egy kötetet felütve kiléphetek a mindennapi rohanásból. A költemények hol felvidítanak, hol elgondolkodtatnak, de mindenképpen megérintik a lelkemet. Segítenek, hogy olvasgatásuk után másképpen lássam a világot.
Egyik kedvenc költőm Tompa Mihály. Költészetét kezdetben a népies versek, regék, mondák jellemzik. 1846-ban „Népregék és mondák” című verseskötetével jelentős népszerűségre tesz szert.
Az 1848-as forradalom döntő változást hoz életében, tábori lelkész lesz. A bukás után következik a meghurcoltatások sorozata, egy ideig börtönben is ül.
Költészete a szabadságharc bukása után teljesedik ki. Nagy szerepet játszik a nemzet életösztönének, a reménynek és a feltámadás hitének fenntartásában. Egy egész nemzedék érzésvilága szólal meg verseiben az elnyomás évei alatt „titkos nyelven”, allegóriákban.
A „Pusztán” ; „A gólyához” ; „A madár fiaihoz” és számos más költeménye méltán emelik legnagyobb költőink sorába.

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Közeledik a karácsony. Az ünnepi készülődés során eszembe jutottak gyermekkorom karácsonyai. A fenyőfa illata, a csillagszóró, ezernyi apró csillag lobbanása és egy könyv, amelyet akkor olvastam először. A “Karácsonyi látogatók” megkapó története. Újra elővettem a könyvet, elolvastam, és felnőtt szemmel nézve ugyanannyi szépséget találtam benne.

Gyermekkori emlékek ihlették Fekete István „Karácsonyi látogatók” című kötetét.

A szülőfalujába hazalátogató író találkozása öreg dajkájával, Rozi nénivel: „… az öregasszony átölelte a vállam, és egyszerre a régi lett minden. Szívemben újra megvillant a régi nyarak ragyogása, régi ízek édessége, régi mezők szénaillata, és az öreg karok ölelésében megéreztem, hogy minden elmúlhat körülöttünk, elmúlhatunk mi magunk is, de a jóság ifjúsága és a tűz dajkáló, drága melege el nem múlhat soha.”

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »