Gyermekkorában valószínűleg mindenki régész szeretett volna lenni. Természetesen én is. Ám amikor elmagyarázták, hogy egy régész munkája nem áll másból, minthogy gödrök mellett fekszik sárban és piszokban, kis ecsetekkel próbál miniatűr csontdarabokat kiásni a földből, és mielőtt napszúrást kapna ezeket gondosan lerajzolja, osztályozza, becsomagolja, raktározza, akkor valahogy elment a kedvem tőle. (Inkább választottam a biztonságos könyvtári munkát…) A múlt titkai azonban nem hagyják a kutató kedvű embert nyugodni. Olvas, múmiákat néz a múzeumokban, és mindenféle olyan helyre ellátogat, ahol a történelemnek egy hiteles darabkájával találkozhat. Nah végre! Ez tényleg érdekel… »
Author Archive
Hát akkor utazgassunk! – Bächer Iván: Ruccanások
Írta Mime - téma: Kortárs irodalom
Túlzás nélkül mondhatom, hogy imádom a regényes, elbeszélős, humoros útikönyveket. Egy jó író tollából pláne. Bár szerzőnk saját bevallása szerint nem szeret kimozdulni otthonából, akkor hogyan lehetséges az, hogy mégis útikönyvet írt? Vegyük a meghatározás nem „klasszikus” jelentését. Egy sikeres írót sok helyre meghívnak a világban, hogy távolabbi helyeken is legyen lehetősége népszerűsíteni műveit. Vagyis folyton utazik. És hát történnek vele dolgok itt is, ott is. Miért ne vethetné ezeket is papírra, átszőve egyúttal némi útleírással, személyes élményekkel, humoros esetekkel, gasztronómiai megfigyelésekkel, esetleg saját családjával kapcsolatos történetekkel…? Nah végre! Ez tényleg érdekel… »
Ringat a víz… Bácskai Judit: Hogyan éltem túl a Karib-tengert?
Írta Mime - téma: Kortárs irodalom, Női lektűr
Adva van egy belevaló szegedi leányzó, aki egy csúnya szerelmi csalódás után úgy dönt, hogy új életet akar kezdeni. Minél messzebb, annál jobb… Szerencsésen kiköt egy tengerentúli luxushajó fedélzetén, persze nem nyaralni, hanem dolgozni, tapasztalatokat szerezni, barátokat gyűjteni, világot látni. Kijut neki aztán jóból-rosszból és persze összetört kis szíve is begyógyul, új szerelem szövődik.
A könnyed kis mű olvasása közben teljesen olyan érzésem volt, mintha a barátnőm leveleit olvasgatnám, aki hétről hétre beszámol nekem arról, mi történik vele a messzi idegenben, milyen kétségek között vergődik, kik a barátai, az ellenségei és (hát a legfontosabb!) milyen pasik dongják körük. A számomra valószínűtlenül messzi városok neveit olvasva (pl. Miami) elgondolkodtam, vajon képes lennék végigcsinálni mindazt, amin ez a lány végigment. Lenne hozzá bátorságom? Azt gondolom, nem. Tisztelem és becsülöm azokat, akik ilyen kalandra vállalkoznak. Meg persze irigylem is. Hiszen az élményeket senki nem veheti el tőlük!
Könnyű, nyári, strandolós olvasmány egy „közülünk való” lány tollából.
Bácskai Judit: Hogyan éltem túl a Karib-tengert? Ulpius-ház, 2005.
