Azon szerencsés emberek közé tartozom, akik már megmászták azt a 463 lépcsőfokot, amely a firenzei dóm kupolájának tetejére vezet. Egész életre szóló, lenyűgöző élményben lehetett részem, ezért hát egy pillanatra sem volt kétséges, hogy Ross Kingnek a dóm, ezen belül leginkább a kupola építéséről szóló könyvét el kell olvasnom. Már csak azért is, mert a szerző ezelőtt sem volt ismeretlen számomra, egy igen izgalmas történelmi krimijéről, az Ex Libris-ről nagyon kellemes emlékeim maradtak. (Enyhén Umberto Eco stílusában megírt nyomozás egy kézirat után a XVII. századi Angliában, szintén csak ajánlható olvasmány.) Szóval minden adott ahhoz, hogy egy kitűnő stílusú szöveg segítségével tudhassunk meg többet erről a páratlan építészeti csodáról és annak megalkotójáról.
1418-ban Firenze központi terén ott állt az évszázadok óta megálmodott új templom, egyetlen kis szépséghibával, a roppant teret lezáró kupola helyén tátongó, több, mint 44 méter átmérőjű lyukkal. Ekkora boltozatot – főleg ha a szédítő, 100 méter feletti magasságot is beszámítjuk – soha senki nem épített még és soha senki nem is fog ezután, egészen a XX. századig. A tervnek csak egy szépséghibája maradt, senki nem tudta, hogy lehetséges-e megépíteni és ha igen, hogyan? A megoldás? Mi lehet más, mint egy pályázat kiírása. Egy pályázaté, amelynek nyertese, már-már mesébe illő módon egy szinte ismeretlen, negyvenes évei elején járó ötvös, Filippo Brunnelleschi. Mindennek tetejébe pedig ott van még őrült elképzelése, a kupola állványzat nélküli megépítésének gondolata. King könyve élvezetes módon kalauzol minket végig az építkezés évtizedein, mutatja meg hősünk építkezés előtti életét, a felkészülés éveit a nagy műhöz. Van itt minden, ármány, versengés, nagyszerű sikerek és kisebb, de bosszantó kudarcok. Egy makacs, nem éppen könnyű ember portréja rajzolódik ki előttünk, akinek 
makacsságánál talán csak zsenialitása hatalmasabb. Bepillanthatunk ezen túl Firenze hétköznapjaiba, társadalmi felépítésébe, abba, ahogyan ügyes-bajos ügyeiket intézték, vagy éppen szomszédaikkal háborúztak. Megismerhetjük a székesegyházat építő kőművesek életét, kemény és fáradságos munkájuk mindennapjait. Nem utolsó sorban pedig szinte testközelből láthatjuk azt a csendes, de óriási jelentőségű forradalmat, ahogy a reneszánsz kor embere egyre inkább, mint értékes tapasztalatok forrására tekint az antik kor emlékeire, hogy aztán ne csak tanuljon belőlük, hanem túl is szárnyalja azokat. Könnyed stílusban megírt, élvezetes olvasmány a Santa Maria del Fiore építéséről, egy temploméról, amely talán mindennél jobban az ember dicsőségét hirdeti.
Ross King: Brunelleschi kupolája (Park Könyvkiadó, 2008)
Nincs kapcsolódó írás.
Gratulálok érző és szakszrű írásodhoz. Köszönöm, hogy felhívtad figyelmemet vargarockzsolt írásaira. Figyelmetlen voltam.
Jack
Köszönöm szépen!
Van véleményed? Írd meg!
Sajna ahhoz, hogy kiírhasd magadből amit szeretnél elmondani, előbb előbb be kell jelentkezned.