„Egyetlen gyerek voltam, sokáig mégis volt egy bátyám.” Így kezdi Philippe története elbeszélését. Az ügyetlen, gyenge, félős gyerek, kitalál magának egy erős, vagány testvért. Az ötvenes évek Párizsában vagyunk, Philippe már a háború után született, de az ott kísért még a mindennapokban. A fiú nem ismeri szülei múltját, nem érti a tágabb család viszonyait, de érzi, hogy valami nincs rendben körülötte. Nem kérdez, alkalmazkodik a hallgatáshoz, bűntudata van, bár nem tudja miért. Abból a kevésből, amit tud, megalkot egy történetet, a szülei és saját maga legendáját. Aztán egy nap, az iskolában levetítenek egy filmet a koncentrációs táborokról, és Philippe-ben megváltozik valami. Kérdezni kezd – nem a szüleitől, hanem a család egy régi barátjától – és fokozatosan megismeri az igazságot, amit hosszú éveken keresztül elhallgattak előle.
Philippe Grimbert 1948-ban született, Párizsban, gyakorló pszichoanalitikus. Önéletrajzi regényében identitásról, gyászról, bűntudatról ír precíz, tömör stílusban (nem véletlenül nyerte el a Gimnazisták Goncourt-díját).
Ha kíváncsiak a titokra, és arra, hogy mihez kezd Philippe, olvassák el ezt feszültséggel teli regényt!
Philippe Grimbert: Titok (Magvető, 2008)
A FSZEK könyvtáraiban kölcsönözhető.
Kapcsolódó írások:
- Az életidegenség diszkrét bája – Jean-Philippe Toussaint Vannak könyvek, amelyek miután megfutják kötelező körüket a könyvtári újdonságok...
- Lehet-e Porschét vezetni Auschwitz után? Leon de Winter: Supertex (Gondolat, 2008) fordította Gera Judit Adorno...
- Hank gyermekkora – Charles Bukowski: A kezdő Ez egy punk regény! Ha nagyon röviden össze akarom foglalni,...
- Ezeregy ok az elkeseredésre Szeretem az olyan könyveket, amelyek hús-vér emberekről szólnak. Szeretem, ha...
Van véleményed? Írd meg!
Sajna ahhoz, hogy kiírhasd magadből amit szeretnél elmondani, előbb előbb be kell jelentkezned.