Elhunyt Amerika egyik nagy krónikása, John Updike. A harmincas évek elején született egy amerikai kisvárosban, szegény családban. Ennek ellenére a Harvardon diplomázott, később a New Yorker munkatársa lett, 1957-től már az írásaiból élt. Az úgynevezett Middle-America életét beszélte el – a kisvárosok, zöldövezeti negyedek lakóiról, az amerikai középrétegek életéről szólnak könyvei. A Nyúl sorozat vagy a Bech-könyvek minden szociográfiánál szemléletesebben mutatják be ezt az életformát. Ha valaki, ő megérdemelte volna a Nobel-díjat.
Szerencsére sok műve olvasható magyarul, a legjobb fordítók átültetésében:
A kentaur (1966)
Nyúlcipő (1968)
Ilyen boldog se voltam (elbeszélések, 1971)
Szegényházi vásár ; A farm (1975)
Gyere hozzám feleségül (1981)
Nyúlháj (1984)
Az eastwicki boszorkányok (1986)
Nyúlketrec (1988)
E gyönyörű zöld Planétán (tanulmányok, 1989)
Így látja Roger (1989)
Párok (1990)
Nyúlszív (1992)
S. (1993)
Brazília (1995)
Bízzál bennem (elbeszélések, 1995)
Az élet alkonyán (elbeszélések, 1995)
Konspiráció (1997)
Isten velünk vonul (1997)
Az idő vége felé (1998)
Párok (1998)
Bech befut (1999)
Bech bolyong (1999)
Gertrud és Claudius (2000)
Nyúlfark és más történetek (2001)
Majd ha fagy (2002)
Galambtollak (2003)
A zeneiskola (2004)
Falvak (2005)
Ugyanaz az ajtó (2006)
A terrorista (2007)
Kapcsolódó írások:
- Matt Scudder Először még a nyolcvanas évek közepén (uhh!) olvastam Blockot, akkor...
Updike, John: A kentaur (In memoriam J. U.)
„Kheirón a mészkőszikla pereme felé tartott; patája súrolta a követ. Egy fakó kődarab görögve zuhant a mélybe. A kék kupolára vetette szemét, és fölfogta, mily nagy is ez a lépés. Igen, valóban, nagyon nagy lépés, s erre élete minden gyaloglása sem készítette elő. Nem könnyű lépés, nem könnyű utazás, örökkévalóságig eltart, míg odaér, örökkévalóság, míg az üllő zuhan. Feszült belei megenyhültek; sérült lába átkozódott; fejét világosnak érezte. A mészkő fehérsége szúrta a szemét. Könnyű szellő érte az arcát a sziklaélen. Akarata, hibátlan gyémánt az abszolút félelem nyomása alatt, kimondhatta az utolsó szót. Most. Kheirón elfogadta a halált.”
Van véleményed? Írd meg!
Sajna ahhoz, hogy kiírhasd magadből amit szeretnél elmondani, előbb előbb be kell jelentkezned.