„Álmomban azt magyarázom apámnak, miközben ő kezemre teszi azt a nagy, súlyos apakezét, hogy az a jó, ha megírom ezt a históriát, ezt a szót használom, históriát, úgy mondom, mint egy gyereknek a doktor bácsi, ne féljen, nem fog fájni, ez a legjobb megoldás. Mint valami betegségről beszélek a „dologról”, amiről senki nem tehet, és ő a szenvedő alanya. Hogy a kezét az enyémre tette, az olyan erős, jó érzés, hogy föl is ébredek. Nyolc óra van, gyorsan leírom (leírtam). Próbálok válaszolni arra kérdésre, hogy milyen érzés vagy kedv vagy hangulat maradt bennem az álom után, de a jónak csak az emléke van meg, mostanra csak a fázás maradt, fázom.” – írja Esterházy Péter a Javított kiadásban. Azt hiszem, nem szorul magyarázatra ez a néhány sor. Vagy mégis? Ellenpontozás.
……………………………..
Semmi művészet? De az, a javából. Hogy könnyebben olvasható, „emészthetőbb” a szerző korábbi műveihez – kivált a Harmonia caelestishez vagy az önmagán teljes viviszekciót végrehajtott „melléklet”-hez, az előbbihez kapcsolódó Javított kiadáshoz képest -, szerintem az író szándéka. Bár – ha valaki „hozzászokik” Esterházy Péter stílusához, ehhez a semmihez sem hasonlítható, komoly eszmefuttatásokat, gondolati bakugrásokat, szokatlan asszociációkat, ironikus és önironikus történeteket, anekdotákat váltogató vagy éppen vulgáris szavakat használó, egyik hangnemből a másikba csapongó stílushoz, akkor mindegyik műve „könnyű” olvasmány.
Az Édesanya teljesen másként, a fiú fájdalmát mutatva jelenik meg A szív segédigéiben, másként a Semmi művészetben. Már a cím is jelzi a változást. A regény cselekményes, hallatlan könnyedséggel és bravúrosan eleveníti meg a szerző Édesanyja és családja életén keresztül az elmúlt évtizedek Magyarországát. A regényhős, az Édesanya hol szerető szülő (illetve minden „szerepében” az), de előfordul, hogy frivol módon, minden nőiességét „beveti” családja érdekében. Mégis: mindig egy és ugyanaz marad a gyermek és a felnőtt Esterházy Péter számára. A könyv borítója provokáló, s ragyogóan tükrözi a regény enyhe kritikára és ugyanakkor a szerző Édesanyja iránti végtelen szeretetére utaló voltát.
P.s.: Ha az író nem ért egyet a fentiekkel, bocsásson meg a gyarló olvasónak.
A könyv kölcsönözhető a FSZEK könyvtáraiban.
Kapcsolódó írások:
- Nádas Péter: Párhuzamos történetek Nagy fába vágja fejszéjét az ember, ha hozzálát a huszadik...
Van véleményed? Írd meg!
Sajna ahhoz, hogy kiírhasd magadből amit szeretnél elmondani, előbb előbb be kell jelentkezned.