Szeretem az olyan könyveket, amelyek hús-vér emberekről szólnak. Szeretem, ha viszonyaik, történeteik nem illeszkednek valami előre látható, tanító jellegű rendbe. Szeretem, ha egy szerző képes a legnagyobb könnyedséggel mesélni nekünk létünk legfontosabb kérdéseiről. Peter Kassovitz ezt teszi, és nem is akárhogyan.
Victor sikeres középkorú férfi, egy párizsi informatikai cég tulajdonosa, család- és nagyapa. Még mindig vonzó felesége mellett számos hódítása mutatja, hogy ötvenéves korára sem érte utol az öregség. Békés mindennapjait azonban gyökerestül felborítja apja halála, aki utolsó perceiben bevallja neki, hogy feleségével nem vér szerinti szülei. Ez a vallomás előre nem látható események sorát indítja el, alapjaiban rengetve meg Victor idillinek tűnő, jól kiszámítható világát.
Az igazi apa utáni nyomozás során hősünk alól egyre jobban kicsúszik a talaj. Identitásválság a javából. Semmi pánik, nem valami szörnyű, kiúttalan önmarcangolással van dolgunk, ezt megakadályozza az az egészséges önirónia és szarkazmus, amivel Victor figurája jócskán meg van áldva. Az események sodró lendülettel haladnak, a szálak egészen a második világháború idejére vezetnek vissza, no meg egy távoli kis ország fővárosába, jelesül Budapestre (sajnos a Bukarest poént itt sem ússzuk meg). Mindig érdekes, ha egy kicsit kívülről tekinthetünk magunkra, ha elolvassuk ezt a kitűnő könyvet, erre is lehetőséget kapunk.
A magyar származású, eredetileg filmrendező Peter Kassovitz (a szintén szakmabeli Mathieu Kassovitz édesapja) nagyszerű regénnyel ajándékozott meg minket. Úgy ír emberi kapcsolatokról, a sosem egyszerű apa-fiú viszonyról, családról, szeretetről, önmagunkkal való szembenézésről, hogy közben sikeresen kerüli el a giccs és szentimentalizmus csapdáját. Igazi fanyar humorú, egzisztencialista kalandregény.
Peter Kassovitz: Ezeregy ok az elkeseredésre (Vince kiadó, 2003)
Nincs kapcsolódó írás.
Van véleményed? Írd meg!
Sajna ahhoz, hogy kiírhasd magadből amit szeretnél elmondani, előbb előbb be kell jelentkezned.