1. Bevezetés. Első mondat: Jól fog az agyad, Hűs Szellő.
2. Tárgyalás: több ízben itt és amott. Fényes fekete FBI-cipők. A hólyagtotem. Az elektromos öltöny. Mit szólsz a           Buddhámhoz? „Karcsú volt, a haja vad és sötét, intellektuálisan nagyon hűvös, ugyanakkor felcsigázott. Bevezette Keseyt a freudi pszichológiába.” (Ezzel nem értek egyet!) Tulajdonképpen az LSD hatásának bemutatása történik.
3. A cselekmény fokozódik. A busz. Utazás New Yorkba és vissza. Közben fellép a Szépséges Boszi, Timothy Leary és Sandy.
4. Razzia. Hell’s Angels. Aki nem tudná, az most kap a pofájára!
5. Itt gyorsítunk, most indul a pörgés, egészen Mexikóig és vissza!

No related posts.

Related posts brought to you by Yet Another Related Posts Plugin.

Adorno szerint Auschwitz után nem lehet verset írni. Jól hangzó mondás, csak semmi értelme. Mindenesetre Leon de Winter nem is verset írt, hanem Memorbuch-ot, az Emlékezés Könyvét. Leon de Winter csaknem tíz évvel a háború után született olyan apától és anyától, akik családjukból egyedüliként élték túl a koncentrációs tábort, és még csak tizenegy éves, amikor az apja meghal.

A SuperTex főhőse Max Breslauer már felnőtt, amikor elveszti apját. Simon Breslauer – és felteszem de Winter apja is – a holokauszt túlélő egyik típusát testesíti meg, a feltörekvő üzletembert, akiben nagyon erősen dolgozik a bizonyítási vágy. Nem foglalkozik a múlttal – bár minden vitában ez a végső érv –, így nem is tudja feldolgozni, és annak terhét átörökíti gyerekeire, akik az elhallgatásoktól, sejtésektől szenvedve szorongóvá válnak. Az apák kielégítetlen vágyaikat, megvalósulatlan álmaikat fiaikon keresztül akarják átélni, akkor is, ha nekik más elképzelésük van az életről. Az anyák pedig igazi jiddische mámék lesznek, akik úgy viselkednek, mintha a kozákok Amsterdam kapui előtt állnának.

Max látszólag sikeres üzletember, kis túlsúllyal, de szép szeretővel, ám egy apró hiba is ki tudja hozni a sodrából, hogy aztán kis híján halálra gázoljon egy fél haszid családot. Ez a megrázkódtatás viszi vissza az analitikusához, akihez apja halála után is járt. Max szinte egész nap beszél, és a hosszú analízis során fény derül neurózisára, elfojtásaira, identitásválságára. A Max elbeszéléséből előbukkanó szereplők – apja, anyja, öccse, szerelme, szeretője – egy-egy zsidó sors megtestesítői. Történeteik összefonódnak, egymásra utalnak, így lesz a SuperTexből supertext.

Ez a regény leginkább a bűntudatról, és az identitás kereséséről, megőrzéséről szól – és ebben a műfajban a zsidók nagyon jók. Egyszerre lehet rajta nevetni és sírni, egyszerre karikatúra és emlékmű.

De Wintert hazájában gyakran éri az a vád, hogy kiárusítja zsidóságát. Kíváncsi vagyok, vajon ezek az emberek mit szólnak Woody Allenhez.

Tovább után részletek.

„Ott álltunk, a kisebbik haszid fiú meg én, s néztük, hogyan távolodik a mentő. Mögöttünk az elcsúfított Porsche, mi az úttest kellős közepén, kora reggel.

Amikor a mentő eltűnt a láthatárról, a gyerek megkérdezte: – Hogyan lehetséges, hogy egy zsidó szombat reggel ilyesmit képes előidézni? Maga nem tartja be a törvényeket.

– Nem – Ez volt minden, amit mondhattam.

– Egy zsidónak be kell tartania a törvényeket. – mondta a fiú.

– Igen – válaszoltam neki.

– Mózes hatszáztizenhárom szabályt kapott – oktatott a gyerek –, háromszázhatvanöt tilalmat, kétszáznegyvennyolc parancsot. A jó zsidó ezeknek a szabályoknak megfelelően él.

– Na persze, kisebb gondom is nagyobb. Még hogy több ezer évvel ezelőtti szabályokkal foglalkozzam. Ráadásul egy sivatagi nép szabályaival.

A gyerek felemelte a mutatóujját, és fenyegetően integetett felém.

– A levegő, amelyet belélegzünk, az új talán? Fejünk felett a nap ma született?

Mit mondhattam?

– Indulnom kell a zsinagógába. Az Úr bocsásson meg magának.

Fontossága teljes tudatában vonult el, apró, gyors léptekkel. Az utca sarkán egy pillanatra visszafordult. Láttam, hogy megáll, és megvető pillantást vet az autómra.

– Hogy kerül egy zsidó egy Porschéba? – kiáltotta fejcsóválva. Aztán továbbment.”

„Zsidó vagyok, egy Porschéban parádézó zsidó. Josselének igaza van: szörnyeteg vagyok, egy szárnyas-pikkelyes lény, amely se repülni, se úszni nem tud.”

„– De magát zsidónak nevelték!

– Igen, zsidónak, de inkább erkölcsi értelemben, bizonyos szokásokkal és a súlyos, elementáris múlttal megspékelve. De Max Breslauerként azért nyugodtan járhattam moziba, és a Dynasty étteremben gond nélkül rendelhettem magamnak oldalast, anélkül, hogy úgy éreztem volna, bármit is megtagadtam az identitásomból. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a zsidók családjához tartozom. Ez egy család, ott, Izraelben. Azok a nagyszakállú, pajeszos férfiak (…) azok is a családhoz tartoznak, akármilyen bolondoknak is tartom őket. A család család marad. Valahogy úgy, mint a Keresztapában. (…) De én itt élek! Holland vagyok! (…) Egyszerű ügyvéd voltam, nem is rossz ügyvéd, aki beleszeretett egy lányba, aki szintén a családhoz tartozott, de aki olyan válaszokat keresett, amelyeket én nem tudtam megadni. Én még csak a kérdéseket sem fogalmaztam meg, amelyek őt gyötörték.

– Miféle kérdéseket?

– Ki vagyok én, mit csinálok ezen a földön, hová igyekszem, mindenre választ akart kapni.

– Maga nem tesz fel ilyen kérdéseket?

– Értelmetlenek.

– Azért még felteheti őket.

– Én ugyan nem.”

„Itt, Casablancánban kívülálló vagyok, Max, és ez a zsidóság lényege. Én vagyok az idegen, a másik, a kalapos-kabátos különc. Az egyetlen, akihez tartozom: Ist-n.”

No related posts.

Related posts brought to you by Yet Another Related Posts Plugin.

„Nem gondoljátok, hogy egyre rajzfilmszerűbbé válik a világ?”

Ezt a kérdést teszi fel nekünk Sasa Rakezic szerb képregényes, aki Aleksandar Zograf álnéven adja közre munkáit. Ezzel a névvel – Képíró Sándor – a középkori ortodox bibliamásolókra utal, és áttételesen – gondolom én – a könyvkészítésnek egy olyan korszakára, amikor a kép és szöveg még elválaszthatatlan egységet alkotott. Biztos nem véletlen, hogy az első néhány oldal után a szegények Bibliája – a Biblia Pauperum – ugrott be. Feltűnnek további képi hasonlóságok és képes idézetek: Chagall, Disney, az amerikai némafilmek. Szerintem a figura is emlékeztet Buster Keatonre, és a hangulat is felidézi a Keaton filmek, no meg a Kafka novellák hangulatát.
A kötet rövid – néhány oldalas – képregényekből áll össze. Egy nagyobb csokor foglalkozik az álmokkal, pontosabban a tudatos álmodással. Ezekbe a groteszk és szürreális, vagy naiv és gyermeki látomásokba lehet menekülni a végét járó Jugoszlávia mindennapjaiból, az unalmas és sematikus valóságból. Ezek az írások nem a háborús eseményekről szólnak, azok csak a háttérben villannak föl, de ott minduntalan. Zografot inkább a hátország mindennapjai érdeklik, az, ahogyan a híreket fogadják, amit az etnikai maszlagból bevesznek a megfélemlítettek, megalkuvók és meghülyültek.
Más írások a városi létről, az identitásról, illetve annak elvesztéséről szólnak. A Mi vagyunk a többiekben arra keresi a válasz, mennyire tudjuk átélni mások élményeit, tapasztalatait, kell-e empátiát éreznünk a barmokkal szemben. A Kader című képregényben a XIX. századi szerb költő alakján keresztül mutatja meg a kora társadalmi formáiba nem illeszkedő tehetséget. A Hitler 2006 arra figyelmeztet, hogy mindenkiben ott lapul egy kis bajszos. Ezek az írások nagyjából 1995 – a daytoni megállapodás – előtt keletkeztek.
Az Üdvözletek Szerbiából sorozat darabjai 1999 és 2001 közöttiek. Olyanok, mint egy nyilvánosságnak szánt napló oldalai. Személyes híradások a NATO bombázásokról, a Milosevic elleni tüntetésekről, ciánszennyezésről, politikai gyilkosságokról, de barátokról, utazásokról, fociról is.
Ezek a nagyon fekete-fehér képek az emlékezés és a megbeszélés fontosságára figyelmeztetnek.

Aleksandar Zograf: Pszichonauta – Látomások a Balkánról (Nyitott Könyvműhely, 2006, ArtComix sorozat)

No related posts.

Related posts brought to you by Yet Another Related Posts Plugin.

Chuck Palahniuk: Harcosok klubja

Bret Easton Ellis: Amerikai psycho

Cormac McCarthy: Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Cserna-Szabó András: Puszibolt

Dr. Csernus Imre: A nő

Dr. Csernus Imre: A férfi

Anne B. Ragde: Berlini nyárfák

Murakami Haruki: Norvég erdő

Venedikt Jerofejev: Moszkva-Petuski

Related posts:

1. Rendhagyó top ten Napok óta próbálom az alábbi listámat tízesre kurtítani, most feladtam…...
2. Troppauer/murci/szamárfül/pável tízese Elvitatkozgattunk magunkban, olyan sokan vagyok, szerencsére fejenként alig 2-3 könyvet...
3. 10 kedvenc könyvem 2008-ban A Pop, csajok, satöbbi nekem többek között azért emlékezetes, mert...

Related posts brought to you by Yet Another Related Posts Plugin.

2009 nálam a krimik éve volt. Soha nem olvastam még ennyit. Igaz, hogy régebben egyáltalán nem olvastam krimit…

Szóval nem tudom, hogyan és miért, de ha már így alakult, a listámra is felkerültek néhányan:

▪ Askildsen, Kjell: A thesszaloniki kutyák (minimálpróza Norvégiából)

▪ Erian, Alician: Abroszfej (kivételesen amerikai)

▪ Fossum, Karin: Indiai feleség (kis norvég társadalomrajz, krimiköntösben)

▪ Hirvonen, Elina: Hogy ő is ugyanarra emlékezzen (a változatosság kedvéért: finn versenyző erősíti a skandináv mezőnyt, egy iszonyúan nyomasztó, de nagyon jó könyvvel)

▪ Hornby, Nick: Egy fiúról (Nick Hornby, a megunhatatlan angol)

▪ Itojama Akiko: A tengeren várlak (novellák Japánból)

▪ Larsson, Stieg: Millenium trilógia I.-III. (a letehetetlen svéd krimi)

▪ Ørstavik, Hanne: Vágy (norvég, és hááát, izé, erről kellene írnom bagabo szerint…)

▪ Ragde, Anne B.: Berlini nyárfák (A Neshov-trilógia első kötete, megint norvég)

▪ Ulickaja, Ljudmila: Szonyecska (a téli szünetben végre elolvastam, nagyon tetszett)

Végezetül egy filmajánló, (véletlenül ez is norvég) melegen ajánlom.

Related posts:

1. Az én Top 10-em, 2009. olvasási sorrendben Ullmann, Linn: Áldott gyermek Ammaniti, Niccoló: Én nem...

Related posts brought to you by Yet Another Related Posts Plugin.

Vagyis az én top 10-em tizenhármasra sikeredett:

Related posts:

1. Az én Top 10-em, 2009. olvasási sorrendben Ullmann, Linn: Áldott gyermek Ammaniti, Niccoló: Én nem...
2. 10 kedvenc könyvem 2008-ban A Pop, csajok, satöbbi nekem többek között azért emlékezetes, mert...

Related posts brought to you by Yet Another Related Posts Plugin.

Hát ők az én tízes válogatottam:

(((jaj de nehéz ide képet… nem sorrend! alig bírtam iderakni őket…

No related posts.

Related posts brought to you by Yet Another Related Posts Plugin.

1. Ullmann, Linn: Áldott gyermek
2. Ammaniti, Niccoló: Én nem félek
3. Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország
4. Békés Pál: Csikágó
5. Hôeg, Peter: Az asszony és a majom
6. Murakami Haruki: Norvég erdő
7. Mazzucco, Melania: Egy tökéletes nap
8. Greene, Graham: A szakítás
9. Palahniuk, Chuck: Cigányút
10. Hornby, Nick: Meztelen Juliet

Related posts:

1. Rendhagyó top ten Napok óta próbálom az alábbi listámat tízesre kurtítani, most feladtam…...
2. 2009 válogatottja Nos, ennek is eljött az ideje: összeálítottam 2009 válogatottját....
3. Tíz könyv, amely eddig kimaradt, és amelyet 2010-ben mindenképpen el akarok...

Related posts brought to you by Yet Another Related Posts Plugin.

Nos, ennek is eljött az ideje: összeálítottam 2009 válogatottját.

Mint látjátok szakítottam azzal az elavult szemlélettel, ami nemek és életkor szerint szétválasztja az egyetemes labdarúgást. Szerintem sokkal mulatságosabb lenne a koedukált foci, és a mezcserére is maradna izgalom.
Nézzük az összeállítást posztonként:
Végy egy jó kapust!, tartja a legnagyobb fociközhely. Az én választásom a holland Herman Brusselmansra esett. Minden egyes alkalommal meggyőz hihetetlen magabiztosságával és kapustól szokatlan kreativitásával.
A belső védőpáros csakis angol lehet. Ők aztán hozzá vannak szokva a kemény ütközetekhez, fáradhatatlanok, a kapu elé is fölérnek, és remekül kiegészítik egymást: Anthony Burgess és Alan Bennett.
Talán meglepő, hogy a két szélső védő amerikai – igaz, egyikük ukrán származású – de az USA nagyon kellemes meglepetést okozott a Konföderációs Kupán, ez indokolja beválogatásukat: Cormac McCarthy és Chuck Palahniuk.
Támadó felfogású csapatomba két fiatal és villámgyors szélső került, minimális védőfeladattal. A szintén amerikai Alicia Erian és a finn Elina Hirvonen.
Labdaszerző középpályás szerepkörben a norvég Niels Fredrik Dahl játszik, irányító középpályást pedig Bernlef, aki egytagú neve ellenére nem brazil, hanem holland, de dél-amerikaiakat megszégyenítő játékintelligenciával rendelkezik.
A gólokért a magyar csatárhagyományok és a technikás magyar foci (amik persze csak legendák) szellemében Darvasi László és Zoltán Gábor felel.

Related posts:

1. Az én Top 10-em, 2009. olvasási sorrendben Ullmann, Linn: Áldott gyermek Ammaniti, Niccoló: Én nem...
2. Top 10 – 2009 Akkor íme az idei kedvenc 10. Mert ismétlés a tudás…...

Related posts brought to you by Yet Another Related Posts Plugin.

Alicia Erian: Abroszfej                                               

Egy ember írt róla, kitűnő könyv, azok közé tartozik, amelyekre szívesen emlékezik vissza az ember néhány hónap távlatából is, a lelkesedés, amelyet elolvasása után éreztem semennyit nem halványult

Cserna-Szabó András: Puszibolt

Bővebben szintén egy embertől olvashattok róla, szintén kitűnő darab, de nyilván a nagyság átka miatt, mely a szerzőt sújtja, az ember hajlamos így év vége felé azt mondani, Cserna-Szabó hozta a kötelezőt. Na jó, annál kicsit többet…

Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel                                                        

Még viszonylag friss élmény, nem is tudok mit hozzátenni, 10/10

Daniel Kehlmann: Hírnév

Nem katartikus, de nagyon okos, kitűnő stílusú, szórakoztató kis könyv. Tessék elolvasni!

Hanne Orstavik: Vágy

Na ez egy olyan könyv, amelyet az ember szívesen a falhoz vágna néha, főleg amikor a végére ér. Valami perverzió miatt mégis ezen a listán landolt, magam sem értem miért. Ha ennyi nem elég ahhoz, hogy kézbe vegyétek, akkor noszogassátok kamill_kopkét, hogy számoljon be róla bővebben. Ő volt az az elvetemült, aki a kezembe adta. Csak erős idegzetűeknek!

Anne B. Radge: A Neshov trilógia

Az év egyik meghatározó olvasmányélménye volt nekem ez a könyv, írtam is róla sok szépet. Ez igaz akkor is, ha így utólag visszanézve leginkább az intelligens lektűr kategóriába sorolnám. Na ezért jó, ha az ember nem kategorizál… (A második norvég írónő a listán, fura…)

John Ronson: Kecskebűvölők

Kettővel alant

Bernhard Schlink: A felolvasó

Ennyi idő elteltével sem tudok mit hozzátenni.

Spiró György: Messiások

Spiró ebben a könyvében is döbbenetes felkészültségről tesz tanúságot, hihetetlen aprómunkával, utánajárással festi meg a XIX. századi lengyel emigráció, közöttük a híres vátesz, Mickiewicz történetét, aki sokadmagával egy különös, misztikus tanokat hirdető férfi befolyása alá kerül… Nekem személy szerint a Feleségverseny nagyon nem tetszett, de egyáltalán nem azért, mert a benne leírtakat túl sötétnek, hazugnak tartanám. Ellenkezőleg. Ennek ellenére valahogy túl direktnek, didaktikusnak éreztem, ugyanúgy, ahogy a Koccanást is, legalábbis a Katona előadásán. Valahogy ebben a közéleti „szatíra” műfajában Spiró mintha nem lenne igazán jó vagy csak az én ízlésemnek nem fekszenek ezek az írások. Na mindez azért nem baj, mert szerencsére néhány ilyen igazi nagyregénnyel is előáll (tudom, ez egy átdolgozás, a korábbi, Jövevény c. könyve alapján, ismereteim szerint igen alapos átdolgozás), amelyek a magyar irodalom igazi nagyjai közé emelik őt. Spiró György nemzeti kincs.

Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma

Jó kis (nagy)regény, misztikum, szerelem, élet, halál, valamelyik előbb utóbb lekaszál… Ecohoz szokták hasonlítani, hát azért ezt egy kicsit túlzásnak érzem, kicsit light verzió, de azért csak ajánlani tudom annak, aki bírja az ilyet. Kicsit talán túlírt, most olvasom A szél árnyékát, majd beszámolok róla…

Még valami ráadásként. Az igazság az, hogy ugyan próbálok elég időt szakítani az olvasásra, de  két éves kislányom sokkal nagyobb könyvfaló nálam. Ennek köszönhetően mostanában  a következő fordulatot olvastam legtöbbször: “Anna, Peti, Gergő, anya és apa…” Szóval ez igazából felesleges megjegyzés, mert akinek van gyereke, az úgyis tudja, hogy Bartos Erika Anna Petis sorozata mekkora élmény a csöppségeknek, de ha mégis lenne kivétel, rohanni a könyvtárba, könyvesboltba! Akinek meg nincs gyereke, az előbb gyorsan csináljon magának!

No related posts.

Related posts brought to you by Yet Another Related Posts Plugin.