Könyvtárosok könyves blogja

A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni. (G. Marx)

Semmiképpen nem írnék valami kritikához akár hasonlatos dolgot erről a könyvről. Ennek két oka is van. Az első, hogy szerény véleményem szerint az elmúlt évek egyik legnagyszerűbb magyar prózai szövegével van dolgunk, amelyhez kritikai megjegyzést egyszerűen képtelen lennék hozzáfűzni. A másik ok személyes jellegű. Bár nem olyan régen olvastam a könyvet, azért természetesen újra a kezembe vettem, hogy átnézzem, mielőtt nyilatkoznék róla. Neki is kezdtem rendesen, de aztán letettem az újraolvasásról. Nem azért, mert másodszorra nem nyújtotta ugyanazt az élményt, hanem pont ellenkezőleg, az írás rám gyakorolt hatása mit sem változott. Nagyon rég érintett meg könyv ennyire mélyen, erőteljes érzelmi hullámokat kavarva bennem, olyanokat, amelyeket nem biztos, hogy egy darabig újra át akarok élni. Köszönöm, majd pár év múlva újra leveszem a polcról…
Végletesen szubjektív tehát ez az ajánló, hiszen, mint aki frissen lett apává, nehezen tudnám az irodalmi élményt függetleníteni saját életemtől, élményeimtől. Mert a könyv tárgya egy férfi, Bulvár Kund (alias Ficsku Pál, bértollnok és álhírügynök) gyermek iránti vágya, amely „természetes” úton nem talál kielégülést. Átélhetjük a vágy megjelenését, amely a szerző számára is titok, teljes talány, de oly erőteljes késztetés is egyben, amely a teljes létezésre nyomja rá bélyegét. Meddőségi centrumok folyosóin bolyonghatunk és szembesülhetünk azzal, hány embertársunk életét keseríti meg ugyanez a kín. Nagyszerű életképeket kapunk e mellett hősünk mindennapjairól, egy kitalált, de oly jellemző magyar falu és üdülőtelep életéből, valamint a bulvár (és ál) hírek világából. Ezek és a beszúrásszerűen elhelyezett, a fő témához csak érintőlegesen kapcsolódó betéttörténetek oldják elviselhető szintűre a feszültséget ebben a laza szövésű, de mégis igen fajsúlyos regényben. Igazi nagybetűs irodalmi élmény volt számomra ez a könyv, amelynek kapcsán talán érdemes egy kicsit elgondolkodni magán az irodalom helyén, szerepén is egyben. Van még vajon esély arra, hogy ilyen alkotások közelebb vigyenek minket önmagunkhoz, létünk fontos kérdéseihez? Lehet, hogy naivitás, de azt hiszem, ha nagyobb számban találkoznánk ilyen élményekkel, osztanánk meg őket egymással, talán mindennapjaink is kicsit másképpen alakulnának, értékpreferenciáink is megváltoznának kissé. Rájuk férne, mi tagadás. Csodálatos könyv egy férfi gyermek iránti vágyáról, apává válásról, mindannyiunkról. A kortárs magyar próza iránt érdeklődőknek (is) kihagyhatatlan olvasmány!

Ficsku Pál: Gyerekgyár (Ulpius-ház, 2006)

FSZEK-ben kölcsönözhető

Nincs kapcsolódó írás.

Van véleményed? Írd meg!

Sajna ahhoz, hogy kiírhasd magadből amit szeretnél elmondani, előbb előbb be kell jelentkezned.