Könyvtárosok könyves blogja » Háborús

Kecskebűvölők – Jon Ronson

bagabo — Thu, 10 Dec 2009 07:51:42 +0000

Egy vallomással kezdeném. Valamikor, az általános iskola felső tagozatos diákjaként folyosói ügyeletben (mond ez valakinek valamit?) egyik tanárom rajtakapott, hogy Nemere István Titkok könyve című művét olvasgattam. El is vette rögtön, na nem azért, mert pont ezt a könyvet találta nálam, hanem azért, mert egyáltalán olvasni mertem, ahelyett, hogy az órák alatt természetesen tök üres folyosót felügyeltem volna (éberség ugye…). Na azért valahogy mégsem ment el a kedvem az olvasástól, bár úgy látszik az eset a mai napig tartó mély nyomokat hagyott bennem. Szóval Titkok könyve. Meg lábasba töltött vízen alufólia, amit elmém erejével próbálok megforgatni, gondolatok, amelyeket szavak nélkül próbálok barátomnak továbbítani. Na de akkor is, mentségem legyen, hogy még alig múltam 11(2?)! Igen ám, de mi van akkor, amikor ivarérett férfiak próbálkoznak ugyanezzel, ráadásul olyanok, akik a világ legnagyobb hadseregének vezetésében tanyáznak. Erre a kérdésre kapunk döbbenetes választ Jon Ronson könyvéből.

Bevallom, a könyv elején nehezen hittem el, hogy egy valódi riportkönyvvel van dolgom. Hiába a fülszöveg ajánlása, azt gondoltam, a kiadó figyelemreméltó humorérzékkel belement a játékba, hogy tényként tálaljon egy nyilvánvalóan fiktív, ám annál szórakoztatóbb történetet. Egy történetet, amely arról szól, hogy a vietnami háború traumája után vezető beosztású katonák hogyan akarták megszervezni a jövő hadseregét a New Age elvei alapján. Az első ötven oldal simán elmegy egy jobban sikerült Monty Python jelenetnek. Ritkán nevetek hangosan könyvön, de itt nem tudtam elkerülni. Tábornok, aki nap mint nap próbál átmenni a falon, kecskéket halálba bámuló, de legalábbis ezzel próbálkozó különleges osztag, az Első Föld Zászlóalj, amely harc helyett spirituális szimbólumokkal, ártatlanságot sugalló kisállatokkal, virágokkal és zenével nyeri meg magának az ellenséget… na és Uri Geller, aki sokatmondó szűkszavúsággal közli a 2001-es terrortámadások után, hogy reaktiválták. Ahogy aztán a történet folytatódik, egyre több tény kerül napvilágra és a hangulat is egyre komorabbá válik. Én a magam részéről a könyv ötödénél kezdtem gyanakodni, hogy itt valami nem stimmel és szorgos internetes keresés után szembesültem azzal, hogy itt bizony nem egy viccel van dolgunk. Létező szereplők valós története ez. Valós, mégis hihetetlenül szürreális történet. Nem szeretném lelőni az egész könyvet, ezért nem részletezem, hogy az agyament, de mégis jóindulatú elképzelések miként válnak a gyakorlatban szörnyű kínzások, kísérletek alapjává az USA-ban, Irakban vagy éppen Guantanamón. Persze igazság szerint nehéz lenne lelőni bármit, mivel a könyv olyan sűrűségben tartalmaz megdöbbentő részleteket és mindezeket olyan jól megírva, összeszerkesztve, hogy arról csak szuperlatívuszokban érdemes nyilatkozni. Erőteljesen ajánlott olvasmány. Ja és a könyvből film is készült, nálunk februári premierrel. Már nagyon-nagyon várom.

Jon Ronson: Kecskebűvölők (Európa Könyvkiadó, Budapest 2009)

FSZEK-ben kölcsönözhető

No related posts.

Hasonló Bejegyzések bitosítva a Yet Another Related Posts Plugin segtségével.

Csontváz a szekrényben – Philippe Grimbert: Titok

egy ember — Fri, 06 Feb 2009 16:34:08 +0000

„Egyetlen gyerek voltam, sokáig mégis volt egy bátyám.” Így kezdi Philippe története elbeszélését. Az ügyetlen, gyenge, félős gyerek, kitalál magának egy erős, vagány testvért. Az ötvenes évek Párizsában vagyunk, Philippe már a háború után született, de az ott kísért még a mindennapokban. A fiú nem ismeri szülei múltját, nem érti a tágabb család viszonyait, de érzi, hogy valami nincs rendben körülötte. Nem kérdez, alkalmazkodik a hallgatáshoz, bűntudata van, bár nem tudja miért. Abból a kevésből, amit tud, megalkot egy történetet, a szülei és saját maga legendáját. Aztán egy nap, az iskolában levetítenek egy filmet a koncentrációs táborokról, és Philippe-ben megváltozik valami. Kérdezni kezd – nem a szüleitől, hanem a család egy régi barátjától – és fokozatosan megismeri az igazságot, amit hosszú éveken keresztül elhallgattak előle.

Philippe Grimbert 1948-ban született, Párizsban, gyakorló pszichoanalitikus. Önéletrajzi regényében identitásról, gyászról, bűntudatról ír precíz, tömör stílusban (nem véletlenül nyerte el a Gimnazisták Goncourt-díját).

Ha kíváncsiak a titokra, és arra, hogy mihez kezd Philippe, olvassák el ezt feszültséggel teli regényt!

Philippe Grimbert: Titok (Magvető, 2008)

A FSZEK könyvtáraiban kölcsönözhető.

Az életidegenség diszkrét bája – Jean-Philippe Toussaint Vannak könyvek, amelyek miután megfutják kötelező körüket a könyvtári újdonságok...
Lehet-e Porschét vezetni Auschwitz után? Leon de Winter: Supertex (Gondolat, 2008) fordította Gera Judit Adorno...
Hank gyermekkora – Charles Bukowski: A kezdő Ez egy punk regény! Ha nagyon röviden össze akarom foglalni,...

Hasonló Bejegyzések bitosítva a Yet Another Related Posts Plugin segtségével.

Krimik, másképpen – Ha a tudós nyomozásba fog

bagabo — Tue, 16 Dec 2008 07:57:47 +0000

Krimit olvasni jó. Egy időben számlálatlanul faltam is őket, de később, mivel az olvasásra szánható időm tetemesen megfogyatkozott, mindig némi lelkiismeretfurdalást éreztem, ha (mégoly igényes) ponyvára pazaroltam azt. Ezért szoktam rá azokra a könyvekre, amelyeket bátran kategorizálhatunk valódi szépirodalomként (ha elég sznobok vagyunk és pont ehhez van kedvünk), de megkapunk tőlük mindent, amit egy vérbeli detektívregénytől elvárunk. Micsoda álszent képmutatás! Nem tagadom, de azért néha bejön. A következő két könyvben az a közös, hogy a tudomány világába is bepillantást nyerhetünk általuk.

Guillermo Martínez könyvében (aki maga is a matematikai logika oktatója) az Oxfordba látogató fiatal argentin matematikus és híres professzora erednek egy sorozatgyilkos (?) nyomába. Az első áldozat egy idős, magatehetetlen hölgy, akit lakásában holtan találnak. A család jó barátjánál, a professzornál hagyott üzenet arra utal, hogy egy sorozat első tagjával van dolgunk. A további halálesetek és rejtélyes üzenetek nem is maradnak el, de mi lehet a közös egy haldokló zenész, egy elfekvőben lévő férfi és egy iskolabusznyi Down-kóros gyermek esetében? Vajon milyen mintát követ a gyilkos? Mit jelent egyáltalán egy matematikai sorozat esetében a törvényszerűség? Biztosan megadható-e a következő tag, vagy mindig több megoldás lehetséges? Miközben ilyen és ehhez hasonló izgalmas kérdésekkel találkozunk, beleláthatunk a kisváros életébe és részesei lehetünk egy igen szemléletesen leírt kórházi látogatásnak is, valahol a valóság és a szürrealitás határán. A kötelező fordulat sem marad el, de ne aggódjunk, az is a jobb fajtából való!

Ha az argentin Martínez kedvet csinált nekünk a tudósok detektívtörténeteihez, bátran vegyük kezünkbe a mexikói Jorge Volpi Klingsor nyomában c. könyvét. Itt aztán igazán mélyen elmerülhetünk a matematika, fizika, játékelmélet világába, ráadásul testközelből ismerhetünk meg olyan személyiségeket, mint Neumann János, Einstein, Heisenberg vagy Gödel (akinek nem csak híres tételébe, de pikáns szerelmi életébe is bepillantást nyerhetünk). Mindez Francis P. Bacon (!), a fiatal amerikai fizikus nyomozása kapcsán, amelyet az amerikai hadsereg megbízásából végez a második világháború utáni időkben, Németországban. A nyomozás tárgya a Klingsor fedőnevű tudós, akinek létezése is kérdéses, de a feltételezések szerint Hitler főtanácsadójaként teljhatalmú ura volt a náci rezsim tudományos kutatási tevékenységének. Létezett egyáltalán? Ki lehetett ő? Mi a tudósok felelőssége ilyen történelmi időkben? Meddig igazolhatja a hazaszeretet a hatalommal való együttműködést? Kitűnően megírt regény, amelyben a történelem, a tudománytörténet és bölcseleti kérdések mellett feszes történetvezetést, sajátos elbeszélői módot, igazi izgalmakat és egy merész, de nem megalapozatlan történelmi hipotézist kap az olvasó. Kalandra fel!

Guillermo Martínez: Oxfordi sorozat (Európa, 2007)

FSZEK-ben kölcsönözhető

Jorge Volpi: Klingsor nyomában (Európa, 2001)

FSZEK-ben kölcsönözhető

Nem CSI – Montalbano – Andrea Camilleri krimik Tulajdonképpen nincs semmi bajom a CSI sorozatokkal, nézni is szoktam...
Nem CSI – Brunetti – Donna Leon krimik Az első nem CSI bejegyzésben ígéretet tettem, hogy lesznek még...

Hasonló Bejegyzések bitosítva a Yet Another Related Posts Plugin segtségével.

„Én is végigéltem egy adott sorsot. Nem az én sorsom volt, de én éltem végig – …”

Calliope — Fri, 21 Nov 2008 15:58:44 +0000

Egy nép, egy sors, egy vallás, egy kultúra, több ezer éven átívelő történelem. Címszavakban így lehet jellemezni a zsidóságot. Mi az a kapocs, ami összetart egy – a világ számtalan pontjára szóródott – népet?
Miért lettek ők üldözöttek bárhol, bármikor fordultak meg a történelem során? Mi alkotja azt a szellemi, kulturális értéket, ami miatt sokan tiszteljük Őket?
Fenti kérdésekre számos könyvben választ nyerhetünk. A zsidóság élete mindig foglalkoztatta az irodalmárokat.

Sokszor személyes élmények hatására írt önéletrajzokból ismerhetjük meg történetüket (Kertész Imre: Sorstalanság, Betty Schimmel: Szerelem a halál árnyékában, I.B. Singer novelláskötetei), vagy más tolmácsolja valaki olyan történetét, aki már nem mesélheti el (Karen Levine: Hana bőröndje). Bibliai és/vagy történelmi témájú regényekből (Spiró György: Fogság), illetve – a kortárs írók által oly kedvelt – modernebb, időbeli és térbeli váltásokkal tarkított írásokból (Paul Sussman: A jeruzsálemi templom titka, Robert Menasse: Kiűzetés a pokolból) egyaránt tanulmányozhatjuk mi, kívülálló, laikus olvasók e nép vallási szokásait, hétköznapjait, hányatott sorsát, gazdag kultúráját. És azt, hogy a fiatalabbakat sem szabad elzárni a témától, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a gyermekkönyvtárban is találhatunk a zsidósággal kapcsolatos regényeket (pl. a már említett Hana bőröndje és Mirjam Pressler: Malka Mai):

együtt sírhatunk a Budapesten élő zsidó lánnyal, akit a nácizmus (és – mint az majd a dokumentumregény során kiderül – későbbi férje) szakít el szerelmétől (Szerelem a halál árnyékában);
az i.sz. I. században túrázhatunk Urival a Közel-Keleten és Egyiptomban (Fogság);
Malkával együtt kereshetjük az édesanyját (Malka Mai)
megismerhetjük Hana és bőröndje történetét (Hana bőröndje)
Victorral elemezhetjük a 25. érettségi találkozón volt tanárai bűneit és visszarepülhetünk az inkvizíció korába (Kiűzetés a pokolból);
tanúja lehetünk annak, miként köt barátságot egy izraeli rendőr egyiptomi kollégájával egy izgalmas nyomozás során (A jeruzsálemi templom titka).
Sokféle megközelítés, téma, esemény, történet. Mindenki rálelhet arra a könyvre, ami számára mond valamit.

1.Kertész Imre: Sorstalanság
Budapest : Magvető, [2002].
2.Betty Schimmel: Szerelem a halál árnyékában
Budapest : Ulpius-ház, 2004.
3.Spiró György: Fogság
Budapest : Magvető, 2005.
4.Paul Sussman: A jeruzsálemi templom titka
Budapest : Partvonal, 2006.
5.Robert Menasse: Kiűzetés a pokolból
Budapest : Ulpius-ház, 2008.
6. Mirjam Pressler: Malka Mai
Budapest: Móra, 2004.
7. Karen Levine: Hana bőröndje
Szeged: Minerva Nova, 2003.

Ringat a víz… Bácskai Judit: Hogyan éltem túl a Karib-tengert? Adva van egy belevaló szegedi leányzó, aki egy csúnya szerelmi...
Anyád is volt fiatal – Dogossy Katalin: Azok a jó kis hatvanas évek Nosztalgia, Kádár-korszak – van, akinek ezektől a kifejezésektől elhomályosul a...

Hasonló Bejegyzések bitosítva a Yet Another Related Posts Plugin segtségével.

Kissé elmosódva – Robert Capa

bagabo — Mon, 10 Nov 2008 15:32:56 +0000

Aki valamelyest is érdeklődik a fotográfia iránt, annak a magyar származású Robert Capa neve bizonyára nem cseng ismeretlenül. A világ számos háborúját megjárt haditudósító- fotográfus fényképei olyan különös érzékenységgel, kézzelfogható közelségből mutatják meg a frontvonalak világát, hogy azok a World Press kiállításon edződött, elég magas ingerküszöbbel rendelkező mai kor emberét sem hagyják érintetlenül. Aki kezébe veszi ezt a második világháborúról szóló memoár kötetet, az meggyőződhet róla, hogy Capa nem csak fényképészként, hanem íróként is maradandót alkotott.

Kalandregény, szerelmi történet, hollywoodi forgatókönyvnek készült elbeszélés, amiben Capa bevallottan kiszínez bizonyos részleteket, másokat megváltoztat, de mindezzel nem rontja a történelmi hűséget, hanem éppen ellenkezőleg, közelít minket a háború mindennapjainak megértése, abszurditásának átélése felé. Mindez elemi erejű képekkel kísérve. Az észak-afrikai hadszíntértől Olaszországon keresztül eljutunk a normandiai partraszállásig, amelynek leírása annyira magával ragadó, mintha mi is ott gubbasztanánk azokban a páncél lélekvesztőkben, érezve az izzadság és félelem szagát, arra gondolva, vajon túléljük-e a következő órák eseményeit. A kontinensen befelé haladva a várva várt felszabadulás örömmel teli képei váltakoznak a háború pusztításának nyomaival. Nem monumentális tablók ezek, hanem hétköznapi események lenyomatai, mint a lovát temető belga paraszt, az égő házát elhagyó német család vagy az a francia kisvárosi nő, akinek nyilvános megaláztatást kell elviselnie, mert gyereket szült egy német katonától.
Az elbeszélést rendkívülivé az a könnyedség, belülről áradó derű teszi, amivel Capa végigkalauzol minket ezen az utazáson. Mindez nem jelent azonban érzéketlenséget. A szövegben és a képek által is megjelenik a részvét, ami áthatja a szerzőt ennek a felfoghatatlan borzalomnak összes szereplője iránt, függetlenül attól, hogy a front melyik oldaláról jöttek. A könyv számomra ugyanazt a katartikus élményt nyújtotta, mint Faludy György Pokolbéli víg napjai. Bölcsesség, derű és ami a legfontosabb, a humánumba vetett hit a legszörnyűbb időkben is. Történelem alulnézetből, ahol a főszereplők hétköznapi emberek, mint az a fiatal ejtőernyős katona, aki Olaszország felett elcsodálkozva azon, hogy Capa önszántából van ott, odakiált neki: „Én semmi pénzért nem vállalnám a melódat, Haver! Túl veszélyes!” Majd megfordul és kilép a repülőgép ajtaján.

Robert Capa: Kissé elmosódva (2006, Park Könyvkiadó)

http://www.parkkiado.hu/

A FSZEK-ben kölcsönözhető

Herr Debüdös – Robert Nye: Faust Előre szólok, hogy az egyik kedvenc könyvemről lesz szó, ne...

Hasonló Bejegyzések bitosítva a Yet Another Related Posts Plugin segtségével.