Túlzás nélkül mondhatom, hogy imádom a regényes, elbeszélős, humoros útikönyveket. Egy jó író tollából pláne. Bár szerzőnk saját bevallása szerint nem szeret kimozdulni otthonából, akkor hogyan lehetséges az, hogy mégis útikönyvet írt? Vegyük a meghatározás nem „klasszikus” jelentését. Egy sikeres írót sok helyre meghívnak a világban, hogy távolabbi helyeken is legyen lehetősége népszerűsíteni műveit. Vagyis folyton utazik. És hát történnek vele dolgok itt is, ott is. Miért ne vethetné ezeket is papírra, átszőve egyúttal némi útleírással, személyes élményekkel, humoros esetekkel, gasztronómiai megfigyelésekkel, esetleg saját családjával kapcsolatos történetekkel…?
Bächer Iván könyvének forgatása közben sokunknak ismerősek lehetnek a londoni, bécsi, római, svájci, felvidéki, erdélyi utcácskák, terek, ízek, emberek. Olyan szemléletesen írja le tapasztalatait, hogy ott ülünk vele a Londonba tartó buszon, vagy éppen Kolozsvár felett együtt másszuk a hegyet az esztenáig, ahol finom juhsajt várja az éhes vándort.
Nem is értem, a kedves Író Úr, miért is nem szeret utazni?
Bächer Iván: Ruccanások (Ulpius-ház, 2007)
A FSZEK könyvtáraiban kölcsönözhető
Nincs kapcsolódó írás.
Van véleményed? Írd meg!
Sajna ahhoz, hogy kiírhasd magadből amit szeretnél elmondani, előbb előbb be kell jelentkezned.