Aki valamelyest is érdeklődik a fotográfia iránt, annak a magyar származású Robert Capa neve bizonyára nem cseng ismeretlenül. A világ számos háborúját megjárt haditudósító- fotográfus fényképei olyan különös érzékenységgel, kézzelfogható közelségből mutatják meg a frontvonalak világát, hogy azok a World Press kiállításon edződött, elég magas ingerküszöbbel rendelkező mai kor emberét sem hagyják érintetlenül. Aki kezébe veszi ezt a második világháborúról szóló memoár kötetet, az meggyőződhet róla, hogy Capa nem csak fényképészként, hanem íróként is maradandót alkotott.
Kalandregény, szerelmi történet, hollywoodi forgatókönyvnek készült elbeszélés, amiben Capa bevallottan kiszínez bizonyos részleteket, másokat megváltoztat, de mindezzel nem rontja a történelmi hűséget, hanem éppen ellenkezőleg, közelít minket a háború mindennapjainak megértése, abszurditásának átélése felé. Mindez elemi erejű képekkel kísérve. Az észak-afrikai hadszíntértől Olaszországon keresztül eljutunk a normandiai partraszállásig, amelynek leírása annyira magával ragadó, mintha mi is ott gubbasztanánk azokban a páncél lélekvesztőkben, érezve az izzadság és félelem szagát, arra gondolva, vajon túléljük-e a következő órák eseményeit. A kontinensen befelé haladva a várva várt felszabadulás örömmel teli képei váltakoznak a háború pusztításának nyomaival. Nem monumentális tablók ezek, hanem hétköznapi események lenyomatai, mint a lovát temető belga paraszt, az égő házát elhagyó német család vagy az a francia kisvárosi nő, akinek nyilvános megaláztatást kell elviselnie, mert gyereket szült egy német katonától.
Az elbeszélést rendkívülivé az a könnyedség, belülről áradó derű teszi, amivel Capa végigkalauzol minket ezen az utazáson. Mindez nem jelent azonban érzéketlenséget. A szövegben és a képek által is megjelenik a részvét, ami áthatja a szerzőt ennek a felfoghatatlan borzalomnak összes szereplője iránt, függetlenül attól, hogy a front melyik oldaláról jöttek. A könyv számomra ugyanazt a katartikus élményt nyújtotta, mint Faludy György Pokolbéli víg napjai. Bölcsesség, derű és ami a legfontosabb, a humánumba vetett hit a legszörnyűbb időkben is. Történelem alulnézetből, ahol a főszereplők hétköznapi emberek, mint az a fiatal ejtőernyős katona, aki Olaszország felett elcsodálkozva azon, hogy Capa önszántából van ott, odakiált neki: „Én semmi pénzért nem vállalnám a melódat, Haver! Túl veszélyes!” Majd megfordul és kilép a repülőgép ajtaján.
Robert Capa: Kissé elmosódva (2006, Park Könyvkiadó)
Kapcsolódó írások:
- Herr Debüdös – Robert Nye: Faust Előre szólok, hogy az egyik kedvenc könyvemről lesz szó, ne...
Van véleményed? Írd meg!
Sajna ahhoz, hogy kiírhasd magadből amit szeretnél elmondani, előbb előbb be kell jelentkezned.