Miért érdemes a XIX. és a XX. század fordulóján élt arisztokraták önéletrajzi írásait olvasni?
Mert hitelesebb, mint bármelyik iskolai tankönyv! Az önmaguk által megélt események, élmények visszaidézése teszi igazán hitelessé ezeket az írásokat. (Persze nem nélkülöznek némi szubjektivitást.)
A húszas-harmincas évek Amerikája mindig is az egyik kedvenc könyves/filmes helyszínemnek számított, ezért is csaptam le Fante regényére. – Egy jó pont.
A könyv előszavából kiderül, hogy Fante nagy hatással volt egyik kedvenc írómra, Charles Bukowskira… – Még egy jó pont.
Joe Fante olasz bevándorlók gyermekeként született Coloradóban a múlt század elején. Igazi amerikai szeretett volna lenni – olyan, akinek a neve nem magánhangzóra végződik. Csakúgy, mint 1939-es regényének hőse Arturo Bandini.
Arturo fiatal író, legalábbis ő annak tekinti magát, miután egy novelláját publikálják. Elhagyja szüleit, és Los Angelesbe költözik, ahol leginkább éhezéssel és önkínzással foglalkozik. A helyzet csak romlik mikor beleszeret a fiatal mexikói pincérlányba Camillába. Arturo egyik pillanatról a másikra vált szerelemből gyűlöletre, öntömjénezésből kételkedésbe, és bár időnként teljesen idióta módjára viselkedik mégis szerethető.
Hogy összejön-e Camilla és Arturo, lesz-e igazi író az ifjú Bandiniből? Nem mondom meg! Tessék elolvasni a regényt, ami úgy sodor el, mint a Palisadest csapkodó óceán hullámai Bandinit.
(Az Ask the dust-ból filmet is forgattak – magyarul Kárhozott szeretők (!) címen – Colin Farrell és Salma Hayek főszereplésével. Nem láttam – nem nyilatkozom, bár Salma Hayek … Csak jó lehet!)
John Fante: Kérdezd az út porát (Cartaphilus, 2007)
