Amikor Cseh Tamás és Bereményi Géza első dalaikat írták, én még a világon sem voltam, ezek a szerzemények mégis sokat jelentenek nekem. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején sok korombeli fiatallal együtt ezen dalok segítségével is sikerült jobban megértenem – vagy pontosabban fogalmazva megízlelnem – azt a kort, amit éppen magunk mögött hagyni próbáltunk. Mégsem pusztán múltról, nosztalgiáról van szó, mivel Cseh Tamással és zenéjével nem történt meg az, hogy a történelmi változások után érvényüket, aktualitásukat vesztették volna. Pedig sok zenész, előadó nem találta ekkor a helyét, mert a letűnt rendszerrel együtt azt a viszonyítási pontot is elveszítették, amelyhez képest (szemben) meghatározták magukat. Miért nem igaz ez ezekre a szerzeményekre? Talán leginkább azért, mert ezek a dalok nem valami ellen születtek. Nem világot váltottak meg, hanem – ha egy sajátos korban is – de az élhető élet lehetőségéről, boldogsággal és fájdalommal átszőtt mindennapjairól meséltek. A nagybetűs élet csupa apró-cseprő, néha jelentéktelennek tűnő pillanatáról, amelyek aztán mégis létünk valódi értelmét adják.
Bérczes László és Cseh Tamás beszélgetőkönyvében is ez az elbeszélés folytatódik, noha az egyáltalán nem hétköznapi körülmények között jött létre. Betegség, küzdelem, kezelések, bizonytalanság. Számadás és összegzés, remélhetőleg túl korán és szükségtelenül. Mindezek ellenére mégis átüt a szövegen az a mindent átható életszeretet, néhol már-már gyermeki játékosság, amely a dalokból is ismerős lehet. Történetek a gyerekkortól kezdve napjainkig, a falusi létből a nagyvárosba kerülő ifjúig, a művészvilágba csöppent tanártól a bakonyi indiántáborokig. Nagyszerű élet és korrajz, mindenféle pátosz és prekoncepció nélkül, úgy, ahogy egy baráttal beszélget az ember. Vagy ahogy beszélgetnünk kellene. Minden különbözőségünk, világról alkotott eltérő elképzeléseink ellenére. Mint a dalok is, amelyek messze ezek fölött állnak és amelyeket reméljük, újra és sokáig hallgathatunk még.
Cseh Tamás és Bérczes László beszélgetőkönyve (Palatinus, 2007)
Kapcsolódó írások:
- Beregi Tamás: Egyetleneim (II. egy ember) Én ültem ezekben a kocsmákban, táncoltam ezeken a bulikon, hallgattam...
- Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent Ez a könyv nehéz olvasmány. Tizenhét elbeszélést tartalmaz, melyek történetei...
- Beregi Tamás: Egyetleneim (I. vargarockzsolt) A posztmodern azt is jelenti, hogy az író nem hiszi...
- Krasznahorkai László: Kegyelmi viszonyok Ez a könyv olyan titokzatos, mint egy ismeretlen város temetője....
Van véleményed? Írd meg!
Sajna ahhoz, hogy kiírhasd magadből amit szeretnél elmondani, előbb előbb be kell jelentkezned.