Szezonja van mostanában a történelmi környezetben játszódó krimiknek (Saylor, Doherty), illetve a múltba vezető összesküvéseknek, amik a jelenben is szedik áldozataikat. (Dan Brown nyomán). Ezek az összesküvések időnként írókhoz vezetnek, legutóbb Poe és Dante volt soron (Matthew Pearl), most pedig Shakespeare.
Jennifer Lee Carrell a Harvardon szerzett nagydoktorit angol irodalomból, tehát otthonosan mozog a témában. A történet az újjáépített Globe színház leégésével veszi kezdetét. A tűz eloltása után megtalálják Roz Howard professzor holttestét. Roz halála előtt egy kis csomagot bíz egykori tanítványára a színházi rendező Kate Stanleyre, aki elkezdi követni a múltba vesző nyomokat. (Ismerős?) Két segítője is akad, az idős színész Sir Henry Lee, és Ben Pearl a sármos és bátor Roz-rokon. (Szerelem borítékolható.) A nyomok először egy elveszett Shakespeare drámához vezetnek, majd olyan iratokat találnak, amikből végre kiderülhet, ki írta a darabokat. Elő kerül az összes esélyes jelölt: maga a Dárdarázó a startfordi közember, Sir Francis Bacon, Christopher Marlowe, Edward de Vere Oxford earlje, William Stanley (!) Derby earlje és néhány esélytelenebb is.
A nyomok a Vadnyugatra(!) vezetnek a konkvisztádorok, és aranyásók földjére, miközben szép számban hullnak a Shakespeare-kutatók. Ez a könyv legérdekesebb része, megtudhatjuk, hogy az Avoni Hattyú igen népszerű volt a cowboyok között, sok amatőr előadást tartottak, de profi színészek is járták a vidéket, valamint rengeteg helynév is köthető Shakespeare-hez. A cselekményt időnként közjátékok szakítják meg, amik visszavisznek az Erzsébet és Jakab kori Angliába, bevezetve minket a korszak mindennapjaiba, az udvari intrikákba, és a vallási konfliktusokba.
Néhány logikai ugrástól és Erzsébet-kori elkavarodástól eltekintve egy végig izgalmas és fordulatos krimit kapunk, amiben csak ironikus utalásként szerepelnek templomosok és szabadkőművesek.
Jennifer Lee Carrell: A Shakespeare-titok (Alexandra, 2008)
A FSZEK könyvtáraiban kölcsönözhető
Nincs kapcsolódó írás.
Én is nagy híve vagyok az ún. “intellektuális” krimi műfajának. Színvonalas, izgalmas könyv; sok olyan érdekességgel tarkítva, ami talán nem annyira közismert Shakespeare-rel és népszerűségével kapcsolatban (lsd. a cikkíró által is említett “Vadnyugat”-i vonulatot). Bátran ajánlom mindenkinek!
Hát, nekem nem jött be…
Van véleményed? Írd meg!
Sajna ahhoz, hogy kiírhasd magadből amit szeretnél elmondani, előbb előbb be kell jelentkezned.