Nagy fába vágja fejszéjét az ember, ha hozzálát a huszadik század történetét és emberi sorsait, azaz mindent átfogó „nagyregény” olvasásához. Hozzá képest az Emlékiratok könyve könnyed olvasmány, nem beszélve az Egy családregény vége című kisebb regényről, vagy a szerző egyéb műveiről. Az Emlékiratok könyvében – szerintem – csak három szálon fut a cselekmény, s a konklúziót is könnyebb levonni, a szereplők személyes sorsa egységes egésszé válik számunkra. A Párhuzamos történetek esetében ez nem olyan könnyű, bár már a kötetcímek is sokatmondóak: A néma tartomány, Az éjszaka legmélyén, A szabadság lélegzete.
Elcsépelt szó: mindkét mű tabló. A világról, Magyarországról, életünkről. Az összefoglaló főcím is nagyon fontos: Párhuzamos történetek. Talán az író szándéka szerint? A párhuzamosok nem találkoznak a végtelenben, de a képzeletünkben találkozhatnak. Mindenesetre elmélyült odafigyelés, beleélés s a fantázia „eleresztése” szükségeltetik az olvasásához. Így lehetséges a cselekményszálak változásának követése, azonosíthatóak a „hősök”(gyarló emberek), az időbéli ugrások, a regény- és a valóságos idő követése. Ami biztató a leendő olvasó számára: a végén (feltéve, ha „jól” olvassuk ezt a Thomas Mannhoz mérhető nagy művet) minden összeáll, a helyére kerül.
Felmerülhet a kérdés: miért van szükség egy ilyen óriási számvetésre? Hogy megismerjük, a világot, hazánkat, és végül – de nem utolsósorban – fel- és megismerjük önmagunkat. Nem „szórakoztató”, de a reveláció erejével ható olvasmány. Nem kötelező, csak kár lenne kihagyni. Gazdagabbak leszünk általa. Ez csak egy szerény ajánló, nem akart és nem is akar mélyenszántó elemzés lenni (abból már van elég, némelyik nehezebben követhető az „egyszerű” olvasó számára, mint a regény). Mindenkinek megvan a saját olvasata, véleménye erről nagy írói erőfeszítést, erőt igénylő, totalitásra törekvő, s nem „véletlenül” megszületett regényről.
A könyv kölcsönözhető a FSZEK könyvtáraiban.
Kapcsolódó írások:
- Esterházy Péter: Semmi művészet „Álmomban azt magyarázom apámnak, miközben ő kezemre teszi azt a...
- Segítség tafofil vagyok! – B. Akunyin – G. Cshartisvili: Temetői történetek Szeretem a temetőket (erről már szó esett egy korábbi írásban),...
Hatalmas regény, lakni lehet benne, tele titkokkal, csodákkal, de szörnyekkel is. Ha nem áll össze az egész, csak maradnak a párhuzamos történetek, akkor is megéri olvasni.
Köszönöm, hogy valaki már megértett, és reagált az írásra. Reacher
Szia vargarockzsolt!
Örülök, hogy reagálsz sok mindenre, de mikor írsz is Te is valamit? Üdv. Jack Reacher
“Nem írok, nem olvasok, magyar nemes vagyok.”
Bár szerénysége miatt titkolja, de vargarockzsolt már két kitűnő írással is megajándékozott minket, december 27-én egy Krasznahorkai, január 18-án pedig egy Le Clézio bejegyzéssel. Hála Neki érte!
Szerénység? Szertem, ha dicsérnek és imába foglalják a nevemet. Adományokat is elfogadok.
Van véleményed? Írd meg!
Sajna ahhoz, hogy kiírhasd magadből amit szeretnél elmondani, előbb előbb be kell jelentkezned.