Tulajdonképpen nincs semmi bajom a CSI sorozatokkal, nézni is szoktam (kivéve a Miamit, mert az azért gáz), de olvasni jobban szeretek olyan krimit, ami megdolgoztat. Amiben egy „nagysebességű vérspriccből” (vagy miből) nem következik automatikusan, hogy az elkövető negyvenes fehér férfi, kék boxeralsóban. Szóval az olyan krimiket szeretem, amikben van egy karakteres nyomozó, aki kérdezget, töpreng, kombinál, lelki mozgatórugókat keres, ilyesmik. (Esetleg iszik, cigarettázik, lelkibeteg, jókat eszik, nőcsábász, de ez már fakultatív.) Azt meg külön szeretem, ha ezeket a dolgokat Európában csinálja. Például Szicíliában, mint Andrea Camilleri nyomozója Montalbano felügyelő. Jó történetek, jó hely- és korrajz, jó figurák – minden adott egy jó krimihez, vagy akár többhöz is. Olvastam volna még, de csak ennyi jelent meg magyarul:
Az agyagkutya (Bastei, 2001); Az uzsonnatolvaj (Bastei, 2001); A hegedű hangja (Bastei, 2002) A víz alakja (Mágus, 2004)
Kapcsolódó írások:
- Nem CSI – Montalbano – frissítés Figyelem! Andrea Camilleri krimijeinek filmváltozata az m1 műsorán. Montalbano szerepében...
- Nem CSI – Brunetti – Donna Leon krimik Az első nem CSI bejegyzésben ígéretet tettem, hogy lesznek még...
- Krimik, másképpen – Ha a tudós nyomozásba fog Krimit olvasni jó. Egy időben számlálatlanul faltam is őket, de...
A hegedű hangja.
Egy embernek tetszett, nekem inkább Chandler a kedvencem. /pl.: “Maga a ház nem volt valami letaglózóan gigantikus. Kisebb volt mint a Buckingham palota, Kaliforniához szürke, és talán még annyi ablaka sem volt, mint a Chysler Buildingnek. Az oldalbejárathoz oldalogtam, megnyomtam egy gombot, erre valahol harangjáték csendült. Csíkos mellényű, aranyozott gombú pasi nyitott ajtót. Meghajolt, elvette a kalapomat, s ezzel, mint aki jól végezte dolgát, felszívódott. Csíkos, borotvaélesre vasalt nadrágot, fehér galléros fekete kabátot és szürke nyakkendőt viselő férfi tünt elő a félhomályból, fél hüvelykkel előrehajtotta a fejét, és így szólt: – Mr. Marlowe? Szíveskedjen talán erre… Végigmentünk a halon. Roppant csendes helyiség volt. Még egy légy sem zümmögött benne. A padlót keleti szőnyegek borították, a falakon festmények lógtak. Egy saroknál elfordultunk, újabb hal következett. Egy üvegezett erkélyajtón túlról megcsillant a tenger kékje a messzeségben, és hirtelen szintve megdöbbenve ocsúdtam rá, hogy itt van mellettünk a Csendes-óceán.” (Kedvesem, isten veled!) Ez stílus!/ A hegedű hangja lassan indul, de a 150. oldaltól pörög, mint egy akciófilm. A figurák karakteresek, a sztori fordulatos, bár mindkettő kissé sablonos, kiszámítható. Három óra könnyű szórakozás. A többit érdemes elolvasni?
A többit is érdemes elolvasni, ha az első nem volt csalódás.
Chandler egyébként nekem is nagy kedvencem, de hát ebben a műfajban ő az isten. Hozzá képest lehet hogy csalódás Camilleri, de az átlag krimitermésből szerintem messze keimelkedik.
És még Dashiell Hammett is isten csak egy kicsit kisebb
Tagnap csak futtában válaszoltam az első kommentre, most pótolom. Szóval, azért lett Camilleri az első krimi ajánlat, mert európai. Az amerikai szerzőket egyébként is olvassák, pl. Chandlert (annak ellenére, hogy több regénye csak 30-40 éves kiadásban hozzáférhető), vagy a Chandler utódnak kikiáltott Blockot. De mondhatnám Patricia Cornwellt vagy Michael Connellyt, stb. Ezzel szemben az európai krimik gyakran parkolnak a polcon, méltatlanul. Úgyhogy lesz még európai krimi…
Az uzsonnatolvaj jóóóó!
Montalbano az olasz Maigret, csak kicsit(?) közönségesebb, és nem inni jár bárokba, hanem enni, enni, enni, nagyszerű olasz kajákat, és közben azért megoldja az aktuális bűnügyet.
Montalbano undorító, egoista negyvenes, de érző szíve van. Montalbano balos, utálja a titkosszolgálatot, a barátnőjének állandóan hazudik, de nem akar rendőrkapitány lenni, és nem akarja ott hagyni Sziciliát.
Montalbano ikon, olvassatok Montalbanoról, alakítsatok Montalbano klubokat!
Ugye?!
Egyszerűen imádom az ilyen pasikat mint Montalbano – legalábbis könyvben
[...] Andrea Camilleri krimijeinek filmváltozata az m1 műsorán. Montalbano szerepében Luca Zingaretti. Az Uzsonnatolvaj január [...]
[...] első nem CSI bejegyzésben ígéretet tettem, hogy lesznek még európai krimik, nos ha kicsit késve is de itt a második [...]
Az én nagy kedvencem John Sandford….. imádom a Davenport könyveit.
)
Mostanában pedig rákaptam, egy általam eddig ismeretlen svéd krimiíró, Henning Mankell könyveire. Bár az elején nem volt egyszerű megjegyezni a svéd neveket
Van véleményed? Írd meg!
Sajna ahhoz, hogy kiírhasd magadből amit szeretnél elmondani, előbb előbb be kell jelentkezned.