Niccoló Ammaniti regényeinek gyerekek a főhősei. Gyerekek és apáik. Mióta én is apa vagyok (úgy tíz éve) sokkal érzékenyebben reagálok az ilyen történetekre. Különösen igaz ez Ammaniti regényeire. Érzelmileg nagyon igénybe vesznek ezek a szövegek, de letehetetlenek. Nem csak a lelki folyamatok pontos ábrázolása miatt, de a cselekmény izgalmai miatt is.
Mindkét regény „az isten háta mögött” játszódik, szűk térben és időben, kevés szereplővel. A szövegek egészen filmszerűek, különösen az Ahogy isten parancsolja használja ki a gyors „vágások” adta lehetőségeket. (Az Én nem félek-ből készült is filmes adaptáció – ami szintén nagyon jó.)
Cristiano Zenát (Ahogy Isten parancsolja) elhagyta az anyja. Náci és alkoholista apjával él. Kettejük viszonyát az erőszak, a kiszolgáltatottság határozza meg, de az egymásra utaltság is. Cristiano egyetlen barátja a bolond Négy Sajt, akiből egy esős, apokaliptikus éjszakán előtör az addig elfojtott agresszió. Ez az éjszaka megváltoztatja mindnyájuk sorsát, Utána már semmi nem lesz úgy, ahogy Előtte volt.
Michele (Én nem félek) még csak tíz éves. Szüleivel és húgával él egy porfészekben. Jobb híján néhány falubeli gyerekekkel tölti a nyarat, biciklivel járják a környékbeli dombokat. Egy nap Michele felfedez egy gödröt és abban egy fiúforma „valamit”. Rettenetesen megrémül és elmenekül. De nem hagyja nyugodni a kíváncsiság, a saját titok izgalma. Félelmét legyőzve visszatér a gödörhöz, és ezzel magára szabadítja a vihart.
Két regény a bizalomról, a félelemről, a szeretetről, és a gyűlöletről. Arról, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva az érzelmeinknek.
Niccoló Ammaniti: Ahogy Isten parancsolja (Noran, 2008); Én nem félek (Európa, 2008)
A FSZEK könyvtáraiban kölcsönözhető
Kapcsolódó írások:
- 10 kedvenc könyvem 2008-ban A Pop, csajok, satöbbi nekem többek között azért emlékezetes, mert...
- Az én Top 10-em, 2009. olvasási sorrendben Ullmann, Linn: Áldott gyermek Ammaniti, Niccoló: Én nem...
Hát, nem felhőtlen szórakozás, de nagyon tetszett!
Olvastam az “Ahogy Isten parancsolja” c. regényt. Izgalmas, fordulatos, érdekes. A szerző szerint aki segít a bajbajutott embertársainak, az vagy hazudik, csal, vagy ha önzetlenül teszi, akkor gyötrelmes fizikai és lelki szenvedéseket “nyer” jutalmul. A könyv szimpatikus szereplői imádják az erőszakot, fasiszta nézeteket vallanak és a szerző szerint igazuk van. “Isten a leggyengébbeken éli ki haragját” – mondja az egyik szereplő szájával az író, aki nem igazán tudja eldönteni, hogy van-e Isten, vagy nincsen. Szimpatikus könyv, aki fasisztát akar nevelni a gyerekeiből az tanulmányozza, hasznosíthatja.
Az Ahogy Isten parancsolja c. regényt én is olvastam, s jónak tartom. Inkább apa – fiú kapcsolatról van benne szó, s a fiút magukkal sodorják az események… Lehet, hogy a kapcsolat magában hordozza a nácizmus újratermelődését, de azt hiszem, a fiú vétlen ebben. s nem biztos, hogy fasiszta válik belőle. Valóban nem felhőtlen olvasmány, érzelmileg tényleg felkavaró. Ezzel Mindőtöknek válaszoltam.
Van véleményed? Írd meg!
Sajna ahhoz, hogy kiírhasd magadből amit szeretnél elmondani, előbb előbb be kell jelentkezned.