Nem zárom ki, hogy Csernus Imre tudja, milyenek a nők, de Jill Mansell az, aki tud is írni nekik.
Nálam eleve tiltólistán szerepeltek azok a könyvek, amikben pl. ilyen mondatok olvashatók: „…mielőtt még visszafoghatta volna magát, előrehajolt és nekipréselte ajkait az arcának. X. felsóhajtott, amint az egész teste lángokban tört ki…” Az efféle mélyenszántó gondolatok, elmés mondatok miatt nagy ívben kerültem az úgynevezett. női irodalmat, amikor is felkeltette figyelmemet a szakrecenzió hívó szava. Szellemes női lektűrt kínált, mégpedig angol (nem amerikai!) szerzőnő tollából.
A nő már 3 éves korától kezdve játssza predesztinált nemi szerepét. De igazi nő tinédzserként, huszon-, harminc- és negyvenévesként is, csak éppen másképp. Mást él meg. Másként él meg. Pazar és elbaltázott hétköznapok, jónak induló és kataszrofális folytatással végződő ünnepek. Az én történetem, a lányomé, az Öné… Lehet rajta siránkozni, de ha az életet játéknak tekinti, ami nap mint nap kihívásokat állít elénk, akkor akár élvezheti is. A többieknek ott a depresszió. Van aki azt is élvezi…
Jill Mansell kvázi-trilógiája három korosztályt céloz meg; a fiatalok azért fogják értékelni, mert előképekkel 
szolgál a jövő számára, az idősebbek pedig múltjuk darabkáit értékelhetik vagy éppen értékelhetik át.
„Minden nőnek jár egy kis Jill Mansell…” – szól hozzánk a borítóról a szerkesztő. Így igaz.
Jill Mansell: Vegyespáros (Kulinária, cop.2007.)
Jill Mansell: Újrakezdés (Kulinária, cop.2007.)
Nincs kapcsolódó írás.
Van véleményed? Írd meg!
Sajna ahhoz, hogy kiírhasd magadből amit szeretnél elmondani, előbb előbb be kell jelentkezned.