Könyvtárosok könyves blogja

A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni. (G. Marx)

Archive for the ‘Női lektűr’ Category

fannieflaggdvdcoverEz a könyv még az „egyszer majd elolvasom” listámra sem került volna föl. A kiadó is megtett mindent, hogy férfiember kezébe ne vegye. A fülszöveg szerint „romantikus, kifejezetten női olvasóknak szánt regény”, és hát a borító is… Na hagyjuk! De annyian ajánlották, hogy úgy döntöttem teszek vele egy próbát, és az a helyzet, hogy tetszett.

Evelyn a középkorú feleség és csokoládéfaló – akinek élete éppen kezd bedőlni – véletlenül találkozik Mrs. Cleoval egy otthonban. Néhány beszélgetés alatt összebarátkoznak, és az idős asszony megállíthatatlan beszédfolyamából kibontakoznak egy alabamai porfészek mindennapjai, az ott élő családok – fehérek, és négerek – örömei és bánatai. Szerencsére Flagg rendszeresen megvonja a szót hősétől, így az nem válik unalmassá. A két nő beszélgetéseinek leírását rendszeresen megszakítják korabelinek álcázott újsághírek, más szereplők által elmesélt történetek. Nagyon szépen, gördülékenyen változnak a néző- és időpontok, a gyakori előre- és visszautalásoktól mozgalmas lesz a szöveg. Flagg elegánsan húzza be az újabb és újabb cselekményszálakat.

A történet két nő, a fiús, vagány Idgie és a szelíd Ruth barátsága/szerelme körül bonyolódik. Kettejük étterme válik a városka életének középpontjává a válságtól sújtott húszas-harmincas években. Rajtuk keresztül ismerjük meg a kiterjedt família többi tagját, a szolgálatukban álló feketéket. Az ötvennél is több évet felölelő történet, ha csak villanásokon keresztül is, végigvezet minket minden szereplő sorsán. És ebbe az ötven évbe nagyon sok minden belefért – gazdasági válság, világháború, női emancipáció, polgárjogi mozgalmak, Ku Klux Klán – a világban, és gyilkosság, betegség, szerelem, barátság a kisvárosban. Alabama története alulnézetből. És ezzel párhuzamosan bepillantunk Evelyn életébe is (két gyerek, akiket nem ért, egy férj, akit nem érdekel, egy világ, ami elment mellette), ami fenekestül felfordul az idős nő hatására.

Csak egy bajom volt a regénnyel, hogy a szereplők fekete-fehérre sikeredtek, és nem csak a bőrszínük miatt, de ennek ellenére „él” az egész könyv, működik. Olyan, mint egy példabeszéd az ember nagyszerűségéről, keserédes mese egy kisváros és egy életforma eltűnéséről.

(Ja és a végén van egy csomó recept…)

A FSZEK könyvtáraiban kölcsönözhető.

Adva van egy belevaló szegedi leányzó, aki egy csúnya szerelmi csalódás után úgy dönt, hogy új életet akar kezdeni. Minél messzebb, annál jobb… Szerencsésen kiköt egy tengerentúli luxushajó fedélzetén, persze nem nyaralni, hanem dolgozni, tapasztalatokat szerezni, barátokat gyűjteni, világot látni. Kijut neki aztán jóból-rosszból és persze összetört kis szíve is begyógyul, új szerelem szövődik.

A könnyed kis mű olvasása közben teljesen olyan érzésem volt, mintha a barátnőm leveleit olvasgatnám, aki hétről hétre beszámol nekem arról, mi történik vele a messzi idegenben, milyen kétségek között vergődik, kik a barátai, az ellenségei és (hát a legfontosabb!) milyen pasik dongják körük. A számomra valószínűtlenül messzi városok neveit olvasva (pl. Miami) elgondolkodtam, vajon képes lennék végigcsinálni mindazt, amin ez a lány végigment. Lenne hozzá bátorságom? Azt gondolom, nem. Tisztelem és becsülöm azokat, akik ilyen kalandra vállalkoznak. Meg persze irigylem is. Hiszen az élményeket senki nem veheti el tőlük!

Könnyű, nyári, strandolós olvasmány egy „közülünk való” lány tollából.

Bácskai Judit: Hogyan éltem túl a Karib-tengert? Ulpius-ház, 2005.

A FSZEK könyvtáraiban kölcsönözhető

Minden nő álma lehet az a férfiú, aki vállalja, hogy olvassa és kedveli a Joanne Fluke tolla alól kikerülő Hannah Swensen történeteket. Ugyanis ezek krimik (méghozzá jók) és! süteményreceptek. Ha játszani akarnék a szavakkal, mondhatnám: gyilkossági receptek, de ez így nem igaz. A csinos hősnő reggelente bekeveri az aznapra rendelt aprósütik tésztáját, és fennmaradó szabadidejében vagy hullákat talál, vagy nyomozásba kezd húga közreműködésével.

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »

Nem zárom ki, hogy Csernus Imre tudja, milyenek a nők, de Jill Mansell az, aki tud is írni nekik.
Nálam eleve tiltólistán szerepeltek azok a könyvek, amikben pl. ilyen mondatok olvashatók: „…mielőtt még visszafoghatta volna magát, előrehajolt és nekipréselte ajkait az arcának. X. felsóhajtott, amint az egész teste lángokban tört ki…” Az efféle mélyenszántó gondolatok, elmés mondatok miatt nagy ívben kerültem az úgynevezett. női irodalmat, amikor is felkeltette figyelmemet a szakrecenzió hívó szava. Szellemes női lektűrt kínált, mégpedig angol (nem amerikai!) szerzőnő tollából.

Nah végre! Ez tényleg érdekel… »