Olvassuk az eredetit! – Umberto Eco: A Foucault-inga, Lawrence Norfolk: A Lempriére-lexikon
A Da Vinci-kód megjelenése óta érezhetően megnőtt a kereslet a történelmi környezetbe helyezett krimik, összeesküvés elméleteket taglaló regények iránt. Nincs nekem ezzel semmi bajom, nem tartozom azok közé, akik szerint Brown könyve érdemtelenül vált volna ilyen sikeressé. Azt gondolom, a Da Vinci-kód az, ami; egy igen jól megírt bestseller. Nem igazán értem azokat az indulatokat, amiket kavart, hiszen ehhez előbb komolyan kellett venni a benne leírtakat, ami azért szerintem igen érdekes mutatvány… Hogy jön ez ide? Nos, amikor ezt a könyvet olvastam, végig olyan érzésem volt, mintha valami Umberto Eco light kiadással lenne dolgom. Szóval, ha valaki igazi irodalmi élményre vágyik, de nem idegen tőle a krimik, történelmi konspirációk világa, semmiképpen ne hagyja ki a fenti könyveket!
Persze az eredetiséggel itt is akadnak problémák, mivel a fiatalabb Norfolkot hajlamosak Ecohoz hasonlítani, amire igen viccesen Norfolk válasza általában az, hogy ki is az az Umberto Eco? Minden hasonlóság ellenére azonban két igen különböző alkotással van dolgunk. Norfolk műve igazi történelmi kalandregény, ami két síkon, a XVIII. századi jelenben és ezzel párhuzamosan a XVII. század háborúktól sújtott első felében játszódik. A történelmi tények jócskán keverednek a fikcióval, amelyben nem csak az összeesküvés elméletek szokásos összetevői, hanem a természetfeletti valóság is megjelenik. Ez is hozzájárul a mű borzongató atmoszférájához, ami letehetetlenné teszi ezt a több mint hétszáz oldalas olvasmányt.
Eco könyve sem kevésbé izgalmas, de a professzor művében végig a racionalitás talaján marad. Bátran kijelenthetjük, hogy itt egy igazi filozófiai-kalandregénnyel van dolgunk. Amíg A rózsa nevében egy gyilkosságsorozat értelmezése körül zajlott a cselekmény, immanens és természetfölötti magyarázatok harcoltak egymással, addig itt ugyanez a harc történelem értelmezése körül folytatódik. Leírható-e minden történelmi esemény egyetlen, nagy elbeszélés részeként? Számít valamit, hogyha tudjuk, hogy ez az elbeszélés egy koholmány (hiszen mi magunk hívtuk életre), ha emberek tömegei kezdenek hinni benne? Van-e racionális cáfolata az irracionalitásnak? Bizony, miként a regényben is, az ilyen narratívák következményei már igencsak valóságosak…
Ezotéria, okkultizmus, kaland és történelmi összeesküvés minden mennyiségben. Két különböző könyv, két hasonlóan magával ragadó olvasmány.
Umberto Eco: A Foucault-inga (legutóbb: Európa könyvkiadó, 2008)
Lawrence Norfolk: A Lempriére-lexikon (Európa könyvkiadó, 1994; Athenaeum, 2001)
Nincs kapcsolódó írás.

Olvastam őket, és abszolút egyetértek a fentiekkel. Sőt, olvastam a Da Vinci-kódot is. Ez utóbbi talán azért lett ennyire népszerű, mert a története egyszerűbben bútorozott elmék számára is élménnyel szolgál, míg Eco könyveitől láttam már sokszor visszarettenni embereket. Az egész Dan Brown-os felhajtás akkor lenne áldásos, ha valóban odaterelné az emberek figyelmét a hasonló műfajú, de mélyebb tartalmú művek felé. Ám sajnos én azt tapasztaltam, hogy ehelyett gombamód kezdtek szaporodni a minimális agyi kapacitást igénylő puhafedeles (vagy keményfedeles, ha a cimborának nyomdája is van) krimik, és a mozgólépcsők melletti reklámokból áramlik felénk a bosszúszomjas sorozatgyilkos, a pszichopata, aki les ránk valahol, a kéjgyilkos és minden, ami a Bibliából kimaradt, és mindez feltehetően azért, mert erre van igény.
Barbus!
Többek között azért is indult ez a blog. Mármint, hogy tereljen (aki hagyja magát terelni). Mondjuk, mint az előkóstolók. Meg azért is, hogy néhány kedvencünkre felhívjuk a figyelmet.
Néztem is, hogy itt csak az 5*-os könyvekről esik szó…
Bizonyára ennek az az oka, hogy mindenki arról szeret írni, ami tetszik neki.
Na igen, könyvtárosok volnánk, nem kritikusok, valóban inkább ajánlók ezek. Azért ha majd belefutunk valamibe, amiről muszáj megírni a véleményünket, biztos nem fogjuk majd vissza magunkat. Ha már terünk van rá… Másokat is erre bíztatunk! Köszönjük a hozzászólásodat!
Van véleményed? Írd meg!
Sajna ahhoz, hogy kiírhasd magadből amit szeretnél elmondani, előbb előbb be kell jelentkezned.