„Majd elnézem ahogy a víz csorog,
a tétova és gyöngéd utakat,
a fájdalom és véletlen közös
betűvetését, hosszú-hosszú rajzait -
halott köveken, élő arcokon - ”
Az agnosztikus Camus (Közöny, Pestis, Bukás, Sziszüphosz mítosza) és a katolikus Pilinszky „vitája” nem minden tanulság nélküli; de én inkább olvasok verseket. Az Oktogonnál összefutottam Miskin herceggel, ő ajánlotta:
„Én gyenge voltam, kevés voltam,
nekem egyedül az maradt,
hogy üdvödet keressem.” – látod, ezt nekem írta – mondta, és futott tovább, csak a költők és a lúzerek olvasnak verseket, és jött Ady:
„Végül mindig Isten útját követtem,
bár színem fekete.
Ezért, ha egyszer elfogadtatom,
úgy leszek az üdvözültek sorában,
mint leeresztett sötét zászló,
becsavart lobogó,
szótlanul és jelentés nélkül,
és mindenkinél boldogabban.” – citálta és proklamálta véreres szemekkel, és áhítattal.
Aztán meg a tökéletes Rainer Maria Rilke idézte:
„Az ólak melegében
ki mer olvasni?
És ki mer
a lemenő nap szálkamezejében,
az ég dagálya és
a föld apálya idején
útrakelni, akárhová?
Ki mer
Csukott szemmel megállani
ama mélyponton,
ott, ahol
mindig akad egy utolsó legyintés,
háztető,
gyönyörű arc, vagy akár
egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?
Ki tud
nyugodt szívvel belesimulni
az álomba, mely túlcsap a gyerekkor
keservein s a tengert
marék vízként arcához emeli?” – és akkor eszembe jutott a vers, amit egy kedves lánynak – akit szerettem volna boldogan szeretni – mondtam el álmaimban:
„Milyen nap is van ma? Úgy élek,
hogy össze-összezavarom
az idő menetrendjét.
„Latrokként – Simone Weil gyönyörű szavával
- tér és idő keresztjére
vagyunk mi verve emberek”. Elalélok,
és a szálkák fölriasztanak.
Ilyenkor metsző élességgel látom a világot
és megpróbálom feléd fordítani a fejemet.”
Csönd. Metsző élességgel látom a világot:
„Amiként kezdtem, végig az maradtam.
Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom.
Mint a fegyenc, ki visszatérve
falujába, továbbra is hallgat,
szótlanul ül pohár bora előtt.”
Pilinszky János: Szálkák
Szépirodalmi Könyvkiadó
A FSZEK könyvtáraiban kölcsönözhető
Nincs kapcsolódó írás.
Szia!
Szívből gratulálok. Mintha kezdenék Pilinszkyt elfelejteni… Az egyik legnagyobb költőnket.
Üdv.: Jack Rechar
Bocsánat, talán nem von le a véleményemből: Jack Reacher
Szia Jack!
Rég jártál erre! Te biztos nem felejtetted Pilinszkyt. Látod, én sem.
Üdv: VrZs
azért az írók még nem felejtették el őt
http://evocatio.blog.hu/tags/pilinszky_j%C3%A1nos
Jack: nem!
Én sem felejtettem el Pilinszkyt.
Szia egy ember (és más emberek)!
Nem Neked (vagy a többieknek) szólt a Pilinszky-feledés, hanem úgy általában, a magyar embereknek, olvasóknak? (ha még egyáltalán olvasnak kötelezőn és lektűrön kívül mást).
A Karamazov-testvérekről már nem is beszélve (bár az kötelező az egyetemeken, s tudtommal nincs zanzásított változata). Bár manapság már ki tudja…
Jack
Szia vargarockzsolt!
Sem időm, sem energiám nincs az írásra (most olvasásra is alig), bár Nyerges András könyve (Tévelygések kora) érdekes. Ez ugye azt jelenti, hogy nem biztos, hogy tetszik, de figyelemre méltó regény. Ajánlom!
Üdv.: Jack
Kedves Mindenki! Hát a magam részéről sajnos évek óta nem olvasok aktívan
verseket, pedig középiskolás koromban annál többször tettem ezt, ha például
stoppolni indultam, mindig volt nálam egy kisméretű kötet. Mostanában max. néha
egy kis Varró Dani, na meg a klasszikus gyerekversek felolvasása (amit egyébként
nagyon élvezek:)). Na de azért, hogy lássátok, a rockzene hallhatatlan és nem hiábavaló, én Földes Hobo Lászlónak köszönhetően nem fogom soha feledni ezt a négy sort:
“Alvó szegek a jéghideg homokban
Plakátmagányban ázó éjjelek
Égve hagytad a folyosón a villanyt
Ma ontják véremet.”
Nemrég írtam egy kedves barátomnak (ha olvassa most, üdvözlöm őt, szeretettel!):
“Kölyökkoromban ragasztottam ki az asztalomhoz, hogy “Szellőivel, folyóival oly messze még a virradat! Felöltöm ingem és ruhám. Begombolom halálomat.” A lakásom, a falam sokszor változott már, de az Agonia christiana most is kint van. (kiragasztgatós vagyok még most is…)”
És jó, hogy néha elővesszük Pilinszkyt…
Van véleményed? Írd meg!
Sajna ahhoz, hogy kiírhasd magadből amit szeretnél elmondani, előbb előbb be kell jelentkezned.