A dél-szláv íróknak pedig nem kellett messzire menniük ezért a magán-pokolért. Perišić novelláskötete a horvát kilencvenes évek világába kalauzol minket, a háborúval és azzal, ami utána következett. Nem könnyű olvasmány. Számomra talán azért is volt annyira megrázó, mivel kortársaim történetei elevenednek meg ezeken a lapokon, csakhogy amíg mi a felnőtté válás szokásos kis nyűgeivel, örömeivel voltunk elfoglalva, pár száz kilométerre tőlünk fegyverek ropogtak. Ennek ellenére mégis ismerős szituációk, hozzánk hasonló alakok küzdenek itt az élettel, valljuk be, nem sok sikerrel. Perišić kötete nem pusztán a háborúról szól, de annak tapasztalata megkerülhetetlen módon ott van összes szereplőjében, történeteikben, kimondva, kimondatlanul.
Őrültség, kábítószeres bódulat, kilátástalanság, az emlékek feldolgozhatatlansága. Ezzel párhuzamosan a háború mindennapjai, amelynek bemutatásánál a legkevésbé sem hősökkel találkozunk. Még az ország egyik felében gránátok robbannak, máshol fiatalok tengerparti nyaralásukat töltik. Az egyik novellában egy fiatal lány idő előtt hazatér erről a nyaralásról, de az utcán azért mégsem hajlandó hasra feküdni a becsapódó bombák hangjára, mivel félti csinos ruháját és egyébként is olyan abszurdnak tűnik az egész. „Nincs gyakorlata a háborúban.”
Tanulság? Inkább felkavaró, zavaró érzések sorozata, amiért érdemes követni Perišićet ezen az utazáson.
Robert Perišić: Köpd le, aki rólunk kérdez (Gondolat Kiadó, 2004)
Kapcsolódó írások:
- Le kell menni kutyába? Szávai Géza: Múlt évezred Marienbadban (Pont, 2009) Ausztriai nyaralásra vittem...
- A diktátort megölni nem kell félnetek jó lesz Csiki László: Ajakír (Magvető, 2008) A mi családunkban a politika...
- Nem kell mindent elolvasni! Cees Nooteboom: Mindenszentek Nem kell minden könyvet elolvasni! (Ha elolvasok...
Van véleményed? Írd meg!
Sajna ahhoz, hogy kiírhasd magadből amit szeretnél elmondani, előbb előbb be kell jelentkezned.