Houellebecq a mára már kultikus regénnyé vált Elemi részecskékkel magasra helyezte a lécet. A nálunk legutóbb megjelent művében sem okoz csalódást rajongóinak, akikhez, be kell valljam, én is tartozom. Nagyon sok jó könyv forog a világban, de szerény véleményem szerint Houellebecq azon szerzők egyike, aki nem pusztán jó, hanem egész egyszerűen zseniális.
Az Egy sziget lehetőségének főhőse egy kiégett, de sikeres komikus, aki hihetetlen cinizmusával és semmit nem tisztelő, tabudöntögető humorával keresi kenyerét. Kapunk itt társadalomkritikát jócskán és nagyszerű korrajzot, igazi szókimondó, megalkuvást nem ismerő stílusban. A jelennel egy időben a nem túl boldog jövőbe is betekinthetünk, ahol hősünk klónozott utódai is élik társaiktól elszigetelt, egyhangú életüket. Na meg ott vannak a mai emberek leszármazottai, azok, akik nem részesedhettek abban a szerencsében, hogy a biotechnológia által bekerülhessenek a kiválasztott elitbe. Ők teljesen elvadulva, csupaszon, csordákba verődve tengetik szánalmas napjaikat. Szóval a szokásos optimizmus…
Miért jó Houellebecq könyveit olvasni? Brutális, naturalista, néhol pornográf stílusával garantálja, hogy gondolatai senkit ne hagyjanak érintetlenül. Igazi provokatőrként megadja a lehetőséget arra, hogy szokatlan nézőpontokkal találkozzunk és újra elgondolkozzunk korunkról, értékeinkről, olyan dolgokról, amelyeket általában nem kérdőjelezünk meg. Mindezt egészen gyilkos humorral fűszerezve teszi. Például: „Halak vagyok, Iker aszcendenssel, de annyira sz..tam az egészre, lehettem volna pudli is, kotrógépaszcendenssel, hehe.” Egyszerűen imádnivaló…
Michel Houellebecq: Egy sziget lehetősége (Magvető, 2006)
Kapcsolódó írások:
- Michel Houellebecq: A csúcson Egyszer volt, hol nem volt, élt Magyarországon (és Nyugat-Berlinben) egy...
Elolvastam az Elemi részecskéket és az Egy sziget lehetőségét. Houellebecq érti a szakmáját, ilyen értelemben jó író, és ezen kívül nagyon művelt, és nagyon okos. Mi kell még ahhoz, hogy valaki befusson, világhírű legyen? Eredetiség, és a korszellem megértése. Nos hát ez sem hiányzik. Érdekes, olvasmányos és ugyanakkor elgondolkodtató művekről van szó.
Ha kiadó lennék, akkor – természetesen – visszautasítottam volna, ha hozzám fordult volna. A Mein Kampfot sem adnám ki, bár biztosan nyereséges lenne. (A Gede testvéreknél kapható.)
Önző, szeretetre képtelen emberekről szólnak ezek a regények, és az ő szemükkel látva a világot, a világban és az emberben sem találhatunk szeretetet. Ilyenkor nem marad más lehetőség az élet elviselésére, mint az élvezetek hajszolása. Houellebeck szerint az élvezet két fő forrása az erőszak és a szex, ezért a könyvei tobzódnak az agresszív jelenetekben és a pornográf leírásokban. Az élet győztes erőszak és szex nélkül értelmetlen, ezért 50 év felett jöhet az öngyilkosság. A lúzerek kezdhetik hamarabb is. Ez a felfogás lehet provokatív, és gondolatébresztő, de végletekig leegyszerűsítő, és ezért hamis. Houellebecq védekezhetne azzal, /Mért védekezne? Inkább számolgatja a jogdíjakból befolyt euro százezreit!/ – hogy ez nem az ő álláspontja, csak a szereplőié, de a regények végkifejlete – az emberiség elkorcsosulása, majd kihalása, és egy új übermensch faj megjelenése – a szereplők logikáját igazolja. Maradna még az elrettentés, a figyelem felhívása a botrányra, hogy embertelenül élünk, s e szerint a szerző azt várná tőlem, hogy könyvei olvasta után elgondolkodjak, belássak és megtérjek – és majd jobban szeressem a feleségemet, a gyerekeimet, a politikusokat, a vállalkozókat, a bevándorlókat, a romákat, a melegeket, a fogyatékosokat, a hajléktalanokat stb.? Ez vicc. Ez a könyv a pénzről szól, és egy aberrált, gonosz embert, bár nagyon okos embert láthatunk mögötte. /Már alig várom, hogy olvassam a harmadik könyvét, amelynek A csúcson a címe, és amelynek szadizmusán és pornográfiáján biztosan nagyot fogok élvezkedni. Nekem szabad, mert én kiválasztott vagyok, mások éretlenek rá, ezért majd egy ledorongoló és elriasztó kritikát fogok írni róla./
Szóval. Először is előrebocsátanám, hogy olyan embert, akinek Houellebecq-hez, illetve hőseihez hasonló véleménye van a világról, nem szívesen engednék be a lakásomba vagy söröznék vele. (bár a New-age és társairól azért tud számomra is szimpatikusakat mondani…) A kérdés valóban az, hogy ez csak szándékos provokáció vagy a szerző és hősei teljességgel azonosíthatóak. Én az előbbire hajlok, bár szerintem ez a kérdés nem feltétlen megválaszolható, pusztán a könyvek alapján. Mindenesetre az a fajta társadalomkritika, kultúrpesszimista hozzáállás, amivel Houellebecq rendelkezik szerintem igen érdekes, mert nem valamifajta “magasabb” erkölcsiség nevében kritizál, inkább csak amolyan “fenomenológikus” módon. Meg is kapják nála a régmúlt emberei is a magukét… A regényekből kirajzolódó világképp pedig szerintem következetes végkifejlete annak, ahogy a szerző (helyesen vagy sem, remélem nem) a világot látja. Tömegkultúra, szépség és egészségipar, no meg sarlatánizmus, butítás… Nem, szerintem sincs igaza. Soha nem olvastam senki olyan szórakoztatót, akivel ennyire nem értenék egyet. Már csak ezért is ki kéne adni a könyveit, újra és újra. Akkor talán végre hozzájutnék egy saját példányhoz az Elemi részecskékből és végre valahára vehetnék egy párat karácsonyi ajándéknak is. Nem az anyukámnak…
[...] lehet kerülni. Houellebecq másik két magyarul megjelent regénye (lásd bagabo nagyszerű ismertetetését novemberben, melyből az is kiderül, hogy aki még nem múlt el huszonöt éves, az megértőbb, [...]
Van véleményed? Írd meg!
Sajna ahhoz, hogy kiírhasd magadből amit szeretnél elmondani, előbb előbb be kell jelentkezned.