Hozzászólás: Szép új (és régi) világ – Michel Houellebecq: Egy sziget lehetősége

Michel Houellebecq: A csúcson - Könyvtárosok könyves blogja

Michel Houellebecq: A csúcson - Könyvtárosok könyves blogja — Tue, 01 Sep 2009 11:25:34 +0000

[...] lehet kerülni. Houellebecq másik két magyarul megjelent regénye (lásd bagabo nagyszerű ismertetetését novemberben, melyből az is kiderül, hogy aki még nem múlt el huszonöt éves, az megértőbb, [...]

bagabo

bagabo — Tue, 11 Aug 2009 19:22:27 +0000

Szóval. Először is előrebocsátanám, hogy olyan embert, akinek Houellebecq-hez, illetve hőseihez hasonló véleménye van a világról, nem szívesen engednék be a lakásomba vagy söröznék vele. (bár a New-age és társairól azért tud számomra is szimpatikusakat mondani…) A kérdés valóban az, hogy ez csak szándékos provokáció vagy a szerző és hősei teljességgel azonosíthatóak. Én az előbbire hajlok, bár szerintem ez a kérdés nem feltétlen megválaszolható, pusztán a könyvek alapján. Mindenesetre az a fajta társadalomkritika, kultúrpesszimista hozzáállás, amivel Houellebecq rendelkezik szerintem igen érdekes, mert nem valamifajta “magasabb” erkölcsiség nevében kritizál, inkább csak amolyan “fenomenológikus” módon. Meg is kapják nála a régmúlt emberei is a magukét… A regényekből kirajzolódó világképp pedig szerintem következetes végkifejlete annak, ahogy a szerző (helyesen vagy sem, remélem nem) a világot látja. Tömegkultúra, szépség és egészségipar, no meg sarlatánizmus, butítás… Nem, szerintem sincs igaza. Soha nem olvastam senki olyan szórakoztatót, akivel ennyire nem értenék egyet. Már csak ezért is ki kéne adni a könyveit, újra és újra. Akkor talán végre hozzájutnék egy saját példányhoz az Elemi részecskékből és végre valahára vehetnék egy párat karácsonyi ajándéknak is. Nem az anyukámnak…

vargarockzsolt

vargarockzsolt — Sun, 09 Aug 2009 12:03:20 +0000

Elolvastam az Elemi részecskéket és az Egy sziget lehetőségét. Houellebecq érti a szakmáját, ilyen értelemben jó író, és ezen kívül nagyon művelt, és nagyon okos. Mi kell még ahhoz, hogy valaki befusson, világhírű legyen? Eredetiség, és a korszellem megértése. Nos hát ez sem hiányzik. Érdekes, olvasmányos és ugyanakkor elgondolkodtató művekről van szó.
Ha kiadó lennék, akkor – természetesen – visszautasítottam volna, ha hozzám fordult volna. A Mein Kampfot sem adnám ki, bár biztosan nyereséges lenne. (A Gede testvéreknél kapható.)
Önző, szeretetre képtelen emberekről szólnak ezek a regények, és az ő szemükkel látva a világot, a világban és az emberben sem találhatunk szeretetet. Ilyenkor nem marad más lehetőség az élet elviselésére, mint az élvezetek hajszolása. Houellebeck szerint az élvezet két fő forrása az erőszak és a szex, ezért a könyvei tobzódnak az agresszív jelenetekben és a pornográf leírásokban. Az élet győztes erőszak és szex nélkül értelmetlen, ezért 50 év felett jöhet az öngyilkosság. A lúzerek kezdhetik hamarabb is. Ez a felfogás lehet provokatív, és gondolatébresztő, de végletekig leegyszerűsítő, és ezért hamis. Houellebecq védekezhetne azzal, /Mért védekezne? Inkább számolgatja a jogdíjakból befolyt euro százezreit!/ – hogy ez nem az ő álláspontja, csak a szereplőié, de a regények végkifejlete – az emberiség elkorcsosulása, majd kihalása, és egy új übermensch faj megjelenése – a szereplők logikáját igazolja. Maradna még az elrettentés, a figyelem felhívása a botrányra, hogy embertelenül élünk, s e szerint a szerző azt várná tőlem, hogy könyvei olvasta után elgondolkodjak, belássak és megtérjek – és majd jobban szeressem a feleségemet, a gyerekeimet, a politikusokat, a vállalkozókat, a bevándorlókat, a romákat, a melegeket, a fogyatékosokat, a hajléktalanokat stb.? Ez vicc. Ez a könyv a pénzről szól, és egy aberrált, gonosz embert, bár nagyon okos embert láthatunk mögötte. /Már alig várom, hogy olvassam a harmadik könyvét, amelynek A csúcson a címe, és amelynek szadizmusán és pornográfiáján biztosan nagyot fogok élvezkedni. Nekem szabad, mert én kiválasztott vagyok, mások éretlenek rá, ezért majd egy ledorongoló és elriasztó kritikát fogok írni róla./