Könyvtárosok könyves blogja

„Ne fogjon senki könnyelműen /A húrok pengetésihez!” Petőfi sorai jutnak a gyanútlan olvasó eszébe, amikor ezt a testes könyvet már elolvasta. A szerző honlapja szerint – vállalkozó, nem hivatásos író, ami persze nem lenne baj, de cselekményvezetése, stílusa idegborzoló. Célja szerint több cselekményszálon futó nagyregényre vállalkozott, de ez az eredmény – szerintem – kudarc. Remélem, mások is hozzászólnak – a mű elolvasása után. Először iróniára, esetleg persziflázsra gondoltam, de szerzőnk mindent komolyan vesz.
A regényt elkezdvén olvasni nem tudjuk, hol járunk, a szereplők nevei „kimódoltak” (Zénó, Tamás, Melánia, Vanda, Krisztina, Pál, Hugó, Nina és még sorolhatnám). Csak következtethetünk arra, hol és mikor játszódik a történet, ezzel nyilván a mű egyetemes érvényét kívánja erősíteni az író.
A cselekmény Tamás kivándorlásával kezdődik egy meg nem nevezett ország menekülttáborából. Honnan és miért? Ennek repülőterén vesz egy regényt, melyet útja során olvas. Ez a másik cselekményszál. A harmadik Walter története – szerencsére a szálak a regény végére összeérnek, csak túl sok értelmet nem kapnak. A szentimentális párbeszédeket politikáról, filozófiáról való elmélkedés és beszélgetés fűszerezi. Politikai szál, szerelmi szál, gazdasági szál – éppen egy csirkefeldolgozó-üzem kapcsán… Hogy kerülnek ezek ide? – kérdezhetné a naiv olvasó. Választ nem kapunk rá, mint ahogy arra sem, mi volt a szerző célja a regény megírásával. Valószínűleg egy utópikus, időtlen, helyszín megnevezése nélküli eszmefuttatás emberi érzelmekről, filozófiáról, gazdaságról, válságról…
A cím. Némi „áthallással” Presser Nagy utazásban elhangzott dala jut eszünkbe. Talán szándékos?
„Elindulunk, elindulunk, az égbe visz a vonatunk,
Az éjszaka, az éjszaka, a puha testű éjszaka,
Vonatunk kattogó zaja stb.”.
Tamás – főként Hugó, a meleg polgármester szeretőjének, Viktornak meggyilkolására koncentráló regényt olvasva (amely egy meg nem nevezett városban játszódik, s csupa ellenszenves alak a szereplője) végre megérkezik az USA-ba, Kanadába, vagy Ausztráliába, ahol számtalan nehézség vár az otthon családos „fiúra”, néhol férfira, aki elég gyámoltalanul viselkedik új környezetében. Itt – a számomra ellenszenves – Walter segítségével jut valamire. Így ér össze a történet két (betétként harmadik és lezáratlan) cselekményszála.
Időközben két baleset is „történik” – nyilvánvalóan a szereplők kiiktatása végett. Walter (a képviselőjelölt) és barátnője, Barbara egy kétszemélyes repülőgép lezuhanásakor életüket vesztik. Majd autóbaleset következtében meghal egy másik főszereplő, Vanda is, akiért Zénó majd’ mindenét feláldozta. S hogy a tragédia teljes legyen – Zénó öngyilkos lesz (sejtéseink szerint).
Egyedül Tamás (az ügyefogyott magyar?) sorsa látszik rendeződni. Ő az egyetlen „rokonszenves” szereplője a regénynek. A Tamás által olvasott könyvnek csak a címét tudjuk meg: „Rám többé ne várj”. A betétbéli regény befejeződik (nem lezárul) a 458. lapon. Hogyan értelmezzük?
A regény valószínűleg önéletrajzi indíttatású, s az író jó szándékát senki sem vitathatja. De mitől lenne egyetemes érvényű vagy akár ránk vonatkoztatható a regény? Hitel nélküli, az élettől idegen sorsok egymásutánisága, aminek egyetlen üdítő szála a Tamás-történet (bár némiképp bosszantó a hős tétovasága…).
Végezetül néhány „gyöngyszem” a regényből (tudom, szövegkörnyezetéből kiragadva minden más, hangozhat ellenvetésként).
„Aznap este Walter kirúgott a hámból. Egyrészt a kibékülés öröme eufóriává hatalmasodott benne. Másrészt a gondolat, hogy Barbarával töltheti az éjszakát, a vele való találkozás izgató közelsége teljesen megrészegítette.” 93. old.
Zénó gondolata: „Meg kell értetnem, hogy bármennyire is jó vele, ebből a kapcsolatból nem lehet futó kalandnál több”. 187. old.
„ A hét de talán nyolc méter magas hallban lágyan libbenő zene szólt.” 205. old.
„Zénó megtorpant, a bódító hangzuhatag elámította, pihekönnyűvé vált a teste, majd a dal felemelte, magával ragadta, vitte, szaladt vele ki a szabadba, a fenyők lombjai közé, fel a hegyek fénytüzes ormára.” 205. old.
„Érzelmeinek hullámzása a fájdalom falait verdeste” 303. old.
Zénó Vandához írt leveléből: „Vandám! Háborog bennem az egész világ. Soha, de soha nem tettem volna veled azt, amit te velem. Nem kellett volna ámítanod, magadba szerelmesítened.”
Vanda válaszából: „Szerelmetes szerelmem, olyan tűz ég bennem, s annyira hiányzol! Szenvedek a szenvedélytől!” 323. old.
Szilvia gondolatai (Zénó felesége): „honnan ennyi indulat, vérem miért forrong, gondolataim egymás lábára taposnak, ezernyi kísértés kísért. Légzésemet kéne beállítanom, lecsendesítenem szívem ritmusát” – kapkodott ide-oda a levegőbe, mintha színes pillék seregét kergetné, hessegetné kezével. 483. old.
Néhány közhely…
„Szenvedni annyit jelent, mint lenni. A létezés tulajdonságai közé tartozik az öröm, és a szenvedés is. Szenvedni lehet örömmel, és az öröm is sokszor szenvedéssel jár karöltve.” Nem fokozom…
József (szerkesztő) szavai az elhunyt Walterről: „Senki sem gondolta volna, hogy a magány sziklaként emelkedik ki lelkéből, mert mindnyájan úgy láttuk, hogy szellemében a forradalom kiolthatatlan máglyái lobognak.” 574. old.
„-Egészségünkre, egyetlenem – mondta [Zénó], s koccintottak. Fémes, csilingelő hang csendült, s bejárta a kis konyhának minden zugát.” 624. old.
Zénó és Vanda. „Előző nap háromszor is szeretkeztek, vadul, egymást leigázva, önfeledten, kéjsóváran. Zénóban felolvadt eddigi fenntartásainak minden jégkockája, lázasan készült az új jövőre, a változás varázsára, a mindent magával ragadó őserő zabolátlan ünnepére.” 637. old. Zénó és Vanda szerelemi jelenete már-már elviselhetetlenül unalmas. 624-628. old.
„a nosztalgia selymes szárnyainak érintése ugyanúgy felzaklatta, mint az örömmámoros száguldása.” 643. old.
A regényről írott vélemény szubjektív, mások szerint talán nem helytálló. De végül is egy véleményeket nyilvánító-ütköztető blogra írok (magyartanári és könyvtárosi végzettséggel, és – szerénység nélkül – a magyar és világirodalom némi ismeretével).
Már csak egy kérdésem van. A szerzőt nem kívánva bántani (azt eddig tettem), az Ulpiushoz szól. Ulpius Tamás forog a sírjában… Ki dönti el, hogy mi jelenhet meg?

Kapcsolódó írások:

1. Kis magyar Faust – Zoltán Gábor: Fekete bársony Zoltán Gábor méltatlanul keveset olvasott és emlegetett szerző, pedig nagyon...