Az információ birtoklásáért folytatott harc és biotechnológia, embereken kísérletező tudószseni, valamint a kibogozhatatlanul összetett események kellős közepébe kerülő középkorú főhős alkotják ennek a nagyszerű, ízig, vérig mai regénynek a kiindulópontját. A történetet elbeszélő férfi adatok titkosításával keresi kenyerét a Rendszer, vagyis a társadalmi stabilitás felett őrködő szervezet alkalmazásában. Ehhez eszközként saját tudatát illetve egy agysebészi beavatkozással módosított tudattalanját használja.
Itt, ebben a számára is hozzáférhetetlen, kimerevített, múlttal és jövővel nem rendelkező világban játszódik a cselekmény másik ága. Identitásukat, emlékeiket és vágyaikat vesztett emberek élik teljességgel céltalan, hétköznapi életüket, beletörődve a világ megváltozhatatlanságába.
Lebilincselő, egyszerre krimibe és fantasztikus irodalomba illő kalandokon keresztül keresi hősünk a válaszokat kérdéseire, melyek rendkívül sokrétűek, mind a múltbéli eseményekre, mind saját identitására vonatkoznak. Túlélhető-e a végletekig elidegenedett világunk úgy, hogy megőrizzük önmagunk integritását, illetve van-e kitörés az önmagába zárkózó, a külvilággal, múlttal, jövővel mit sem törődő tudat világából? A regény igazi erénye az a magával ragadó könnyedség, amivel végigvezet minket ezen a nem mindennapi kalandon. Igazi bravúr az a hűvös, az eseményekre kívülről tekintő, folyamatosan reflektáló elbeszélő mód, ami a klasszikus krimik életunt, blazírt felügyelőinek alakjait idézi. A Világvége és a keményre főtt csodaország nem csak érdekes és elgondolkoztató de rendkívül szórakoztató olvasmány is egyben.
(Európa Könyvkiadó, 1998; Geopen, 2008)
Kapcsolódó írások:
- A japán kapcsolat – Murakami Haruki: Norvég erdő A 2008-ban irodalmi Nobel-díjra jelölt szerző ezzel a Beatles dalra...
- A szív hangjai – Vlagyimir Szorokin: A jég Kedvelem a kortárs orosz írókat, ahogyan annyira a miénktől eltérően...
Számomra ez a könyv egyszerre volt szórakoztató és rémisztő egyszerre. Félelmetesen jó író Murakami (nekem talán a Kafka a tengerparton jobban tetszett), remekül ábrázolja az érzeteket. A sötét alagútban én is úgy éreztem ott caplatok a szereplőkkel.
Mivel nagyon bizarr a világa, az ember azt gondolná, hogy könyvei messze állnak a valóságtól. Ugyanakkor nagyon sokszor ráismerhetünk egy-egy érzésre hangulatra a gondolatra a saját életünkből. Én is szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a különleges, de jó könyveket!
Van véleményed? Írd meg!
Sajna ahhoz, hogy kiírhasd magadből amit szeretnél elmondani, előbb előbb be kell jelentkezned.